„Látószerv, előretolt agyvelő…” – Anatómiai-élettani tény
Ugye mi mind látunk? Vagy csak nézünk?
Banálissá vált különbségtétel?
Nézni – látni – meglátni – belátni
Mindez a szemekkel indul kiszámíthatatlan utakra…
Benned, bennem, bennünk, s mindazokban, akikre ránézünk
Befelé vagy kifelé: simogatunk, vagy tüzelünk…
Ölni lehet velük…
Amidőn Hitler őrjöngve nyomta elmebajos szövegét
„Szikrázó” gyűlölet-özönt küldve százezrek felé
Akik alig látták a sunyi golyócskákat
Pedig a rajongókat is ölték azok a szemek…
Vagy éppen Mussolini, Sztálin és a többi „nagyság”…
Fejrángatásokkal, ökölrázásokkal, szitok-nézésekkel
Csodás történelem…
Hogy történhetett meg mindez?
Senki sem látott, vagy a „látók” féltek meglátni?
Csak a szemek szólhattak belátóan némán
Döbbenetbe merevedett mimika-álarcokkal
Győzött a vakság…
A diktátor-szemek nem látók
Számukra nincs mit/kit meglátni, vagy belátni
A „másik” ember játékszer, felolvadó köd
Belül az egomán pusztaság tombol csupán
Elmebetegség – történelem-alakítás
Cáfolhatatlan komplementaritás…
Lélek-, gondolat-lenyakazás
Sors-lény-tévelygésre ítélt koncentrációs tábor-világ
„Olyasmi a sors, ami mindig csak utólag létezik. Talán ebben az a titka, hogy nem változtatható meg.” (George Saiko).
Lesütött szemekkel vállaljuk el
Sunyikká leszünk, cinkosokká, bűnrészesekké!
Önkéntelen halálba-küldésekkel bambán bámulva
Kifogás-mocsarakban dagonyázva
„Parancsra tettem!” Hát nem láttad? Nincs szemed?
Kapsz érte egy másik csillagot, melleden lógó fém-slafrokot
„Ember az ilyen?” Költői kérdés…
Mikor a diktátor egyik kutyája új kalasnyikovjával pózol
A XXI. század első évtizedeiben is…
Sehová se néző homály-agyú megvezetett tekintettel
Tán belátod, hogy még sincs mit tenni se máshol, se itten?
Lehunyja szemét a még gondolkodó, mert tehetetlen
„Kinyírassam magam”, vagy birka legyek?
Dicső Homo sapiens! Ez a te életed?
Kötelezően Alzheimer kóros emlékezés?
A megelőző kezelés nem lehet más, csak a meg nem születés?
Akkor mire a szemek?
Vagy nem is léteznek, vagy már egészen mások?
Nézel egy legyilkoltat és az almáslepényt látod?
Jól működik meglátást-belátást borító tudat-álarcod
Sötétségben botorkáló jellemtelen boldogságod
De buli van…
Figyelem-, és látni való-elterelés egy végtelen körforgalom felé
„Előre”! De mindig csak körbe-körbe
És lehetőleg az agykéregtől egyre inkább lefelé
Messze, nagyon messze a lehetséges meglátó-léttől
Kiszakítva agyból, értelemből
Valami csúszómászó, nyálzó csiga-biga világba
Gondolat-barlang-labirintusokba
Melyekben már útban vannak a szemek
Nincs mit meglátni-belátni
Csak csörögnek a telefonok, kattognak a kávé-gépek
Háborúk vannak, szónoklatok egyéni érdekek
Gyűlölségből tákolt robot-kapcsolat hálózatok
„Bűn az élet” – mert egyszerűen ilyen az ember
Evolúciós „csúcslény” – rozsdaagyúvá vedlett
Maradok tisztelettel…
Kiss Tamás
Szóljon hozzá!