Majdnem tökéletes • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Majdnem tökéletes

 

Fáradt vagyok.
Folyamatosan kattog a villamos.
A bokám egyre dagadtabb. Be kellett volna borogatnom. Ecetessel.
Ma ülve tartom az óráimat.
Nem tudom, bejutok-e a dokihoz. Mindig sokan vannak, az időpont se számít.
A borsófőzelék még meleg volt, nem tettem hűtőbe.
Hiába mondtam, hogy ne, előre megette a pörköltet.
Tehettem volna bele tejfölt, úgy jobban szereti.
Majd tesz bele, ha kér, végül is odaírtam.
Pucérfőzelék.
Fáj.
Megpróbálok a másikra állni.
Hideg a kapaszkodó.
Fura ennek a nőnek a kabátja, ilyen szín nem is létezik.
Már a fejem is kerreg a kattogástól.
Minden órán ülni fogok.
Előreenged.
Megerőltettem, egyelőre abba kell hagynom a futást.
Kedves a mosolya, majdnem tökéletes.
Drága lesz a kenőcs.
Sokan várnak a gyógyszertár előtt.
Fáradt vagyok.
Kettesével mehetünk. Hülye Covid!
Már biztos ebédel, szerintem tett bele tejfölt.
Ma ülve tanítok, fölteszem a lábam egy székre.
Itt is ez a kattogás.
Fémes a hideg az agyamban.
Agyhideg.
Agyfagy. (… igen, mást gondoltam.)
Agyhalál.
Hideg a szék.
Fejfájásra ilyet még nem szedtem.
Lassan szöszmötöl, ha rajta múlik, épp beérek.
Kavics van a cipőmben. Éles.
Megvár a sofőr.
Bűz van.
Olajszag.
Egy fiú lángost fal, a száján kétoldalt folydogál a tejföl.
Remélem, tett bele tejfölt!
Milyen hideg ez a szék!
Ma ülve tanítok, felpolcolom a lábam.
Holnap lángost sütök.

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS