Megvirrad, majd kora délután
besötétedik újra, napra nap,
így telik az élet. Ha a naptár
nem volna, azt sem tudnám,
milyen nap van ma. Várakozás
néma csendje vesz körül, meg a
hajnali varjak károgása, pedig már
régen nincs mire várakoznom. Csak
a napok múlása, érzem, ahogy telik
az életem. Lassan láthatatlan lettem.
Megvirrad, majd kora délután sötét
lesz újra, köztük már csak én vagyok,
ahogy magányom kőkemény falába
vájom magamat újra meg újra. Nincs más.
Napok múlása: pirkadattól alkonyatig.
Hozzászólások