Ha a szívemnek szárnya volna
Berepülne az ablakodba
Szerelmes szókat súgva, búgva
Ajkadra felhőt és könnyeket szórna
A rétekről virágot ontva
Sziromcsókjával magába vonna
Mesés álmokat hozna el újra
Boldogsággal és szép holnapokkal
Szárnyak a szívben
Kéz a kézben
Lelkek a szélben
Ha a szívemnek szárnya volna
Szíved szárnyába belekarolna
Úgy vinné a szivárvány-útra
Lepkék szárnyain zsongva és ringva
Szárnyak a szívben
Kéz a kézben
Lelkek a szélben
Ha a szívednek szárnya volna
Szívem szárnyával belekarolna
Ha a virágnak szárnya volna
Minden szívben szeretet lakozna
Szárnyak a szívben
Kéz a kézben
Lelkek a szélben
Szárnyatlan szívek, mostoha lelkek
Elveszett gyermekek
Csendes homályban, füstös utcákban
Legyilkolt életek
Rommá lőtt falvak, vörösbe olvadt
Összetört remények
Felhőkbe szökött szabadság-szellem
A Földön így esett
Hatalmi gőgben, hazug örvényben
Isten is elveszett
Kék égből küldött szárnyas szívekkel
Mi vagyunk veletek
Ha a szívemnek szárnya volna
Berepülne az ablakodba
Kart karba öltve táncba hívna
Az égen túlra is elragadva
Ha a szívednek szárnya volna
Szívem szárnyával belekarolva
Ha a virágnak szárnya volna
Minden szívben szeretet lakozna
Szárnyak a szélben
Kéz a kézben
Lelkek a szélben…
(Szerző, „Üvöltés-analógia 1968-2015” című zenés darabjából származó betétdal szövege).
Hozzászólások