„Ön tanított meg arra, hogy megértsem a fényt.”
(Georges Clemenceau)
Georges Clemenceau-ról nekünk, magyaroknak a trianoni békediktátum jut az eszünkbe. Ugyanakkor a kitartó politikusi magatartása miatt „tigris”-nek nevezett francia miniszterelnök magánéletében olyan barátokat tudott maga mellett, mint Claude Monet. Clemenceau tizenegy hónappal volt fiatalabb, mint a festő. Egy időben voltak egyetemisták. Georges Clemenceau apja karrierjét követve, orvosi diplomát szerzett 1865-ben. Szélsőbaloldali nézeteiért kilencvenhat napot börtönben is töltött.
A politikus Clemenceau és a festő Monet barátságot köt
Claude Monet algériai katonai szolgálatából hazatérve, párizsi kávéházakban árulja karikatúráit, hogy biztosítsa megélhetését. Clemenceau ugyanezeken a helyeken politizál barátaival. Így ismerkednek meg, és egy életre szóló barátság alakul ki köztük. Amikor 1908-ban Clemenceau először lesz miniszterelnök, egy polgári házat vásárol Bernouville-ben, nem messze Givernytől, ahol Monet lakott. A ház helyének kiválasztásában nem kis szerepet játszott barátjának közelsége.
Clemenceau és Monet gyakran látogatták meg egymást. Ilyenkor levélben jelezték jövetelüket. 1911. szeptember 25-én írta Clemenceau a festőnek Párizsból: „Ha elfogadja, meghívom egy reggelire kedd délelőtt. Holnap este Bernouville-ben alszom, és csütörtök este megyek vissza Párizsba.” Egy másik alkalommal ebédre invitálja Monet-t, és arra kéri, vigye magával „kedves lányát”. Blanche-Hoschedé-Monet-ről, Clemenceau keresztlányáról van szó, akit a politikus „Kék Angyal”-nak nevezett. De a politikus Monet egész családját is vendégül látta, és kilátásba helyezett egy közös horgászást. Monet, aki élvezte Clemenceau társaságát, ráadásul szerette a finom ételeket és borokat, örömmel elfogadta ezeket a meghívásokat. Amikor csak tehette, Clemenceau is meglátogatta Monet-t Givernyben. Az alábbi képen a két barát azon a japán hídon látható, amit Monet építtetett kertjében, és amit többször megörökített.
Clemenceau nagy utazó volt, és valamennyi alkalommal hívta Monet-t, tartson vele. 1896. május 6-án írja barátjának: „Egy hét múlva Görögországba utazom. Velem jönne, hogy megnézzük a Parthenónt? Ha igen, nagyon örülnék.” 1920-ban Egyiptomba invitálja: „Jó barátom, Claude Monet, mit keres a Szajna partján, amikor ott van a Nílus”. Azután Indiába utazik: „Ha Claude Monet lennék, nem szeretnék meghalni anélkül, hogy lássam.”. Monet és Clemenceau levelezése 1993-ban jelent meg
Monet Tavirózsáinak kálváriája
1918. november 11-én a compiègne-i erdőben, egy vasúti kocsiban aláírták Németországgal a fegyverszüneti egyezményt, ami az első világháború végét jelentette. A fő érdemet az akkor 76 éves Georges Clemenceau-nak tulajdonítják, akit 1917 végén neveztek ki másodszor miniszterelnöknek. A franciák „a győzelem atyjának” nevezik. November 18-án a barátjára büszke Monet megírja Clemenceau-nak, hogy befejezett két nagy festményt, és a győzelem örömére megkéri barátja közreműködését abban, hogy a francia államnak ajándékozhassa ezeket a képeket. Ugyanezen a napon Clemenceau Givernybe utazik, de nem két festményt akar elhelyezni, és nem is a Monet által javasolt Musée des Arts Décoratifs-ban, hanem az Orangerie-ben.
Monet 1898-ban elveszíti lányát, 1911-ben feleségét, 1914-ben idősebb fiát. Ennek ellenére 1920-ban még kitűnő egészségnek örvend, és dolgozik a Tavirózsákon, amiket a francia államnak ígért. Ám ekkor mindkét szemén szürke hályog alakul ki. Orvosa és Clemenceau rábeszélésére 1923-ban megoperáltatja egyik szemét. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben van, és nem hajlandó a másik szemét is megoperáltatni. Ezután a festő azt veszi észre, hogy mindent sárgának lát. 1925. január elején elkeseredésében, hogy nem tudja befejezni művét, Monet megírja Clemenceau-nak, hogy visszavonja az államnak tett ígéretét: „Drága barátom, bánatot okozok Önnek, de nincs már erőm harcolni, és ki kell mondani az igazságot. Életem egy gyötrelem. Más semmire sem vagyok jó. Hiába igyekszem, nem vagyok képes csak a veszteségre. Röviden, nem tudom végrehajtani, amit vállaltam. (…) Hajlandó vagyok megtéríteni az államnak a költségeit, kártalanítom azzal, hogy odaadom gyűjteményemet.”
Clemenceau január 7-i válaszában keményen megdorgálja barátját: „Szerencsétlen barátom. Bármennyire öreg valaki, bármennyire megrongálódik egészsége, legyen az művész vagy sem, nincs joga megszegnie szavát, főként, ha ezt a szavát Franciaországnak adta. (…) Ön öreg és látása meggyengült. De zsenialitása megmaradt. Azt akarja, hogy szerencsétlen legyen. Én nem járulok hozzá ehhez a kegyetlen szeszélyéhez.” A levél további részében Clemenceau emlékezteti Monet-t korábbi mondatára: „Bármi történjék is, tartani fogom ígéretemet.” Keserűen jegyzi meg, hogy becsapva érzi magát barátja által, és még csak beszélni sem akar vele erről a továbbiakban. Ezután lemondja a képek 1924 áprilisára tervezett szállítását, és csak Monet halála után, 1927. május 17-én avatja fel a Claude Monet Múzeumot az Orangerie-ben.
Az Orangerie-ben elhelyezett Tavirózsák-sorozat a mintegy harminc éve elkezdett munka megkoronázása volt. André Masson festő és szobrász valóságos „impresszionista Sixtusnak” nevezte.
1928-ban Clemenceau kiad egy könyvet Claude Monet-ról, barátságukról Claude Monet. A tavirózsák címmel.
——————————————————————————————
Hozzászólások