Rock-vers a hetvenes évekből
Beveszem a Physalis alkekengit, hogy megállítsam az időt,
mert rab vagyok, koldus vagyok és elnyomott.
Nem lehet igaz, ami körülvesz,
mert arra csak a mámor adhat értelmes választ
„Udvari bolond” kenyerét zabálva.
Várhatod, hogy majd eljönnek a „kocsonya csép-láb-gép-borda lények”
De nem fognak.
Várhatod, hogy széttépett agyú felmenőid
megértsenek, amikor magukról se tudnak.
Csak a semmi az, ami arat,
az a valami, az a minden, az a semmi,
mely csak ideig-óráig tart, aztán
újra semmi.
A szocializmus is egy semmi.
Csak ez adhat nyugalmat.
A nem érzés, nemlátás, nem gondolkodás.
A kábulat. De még az is sok,
hiszen több, mint a semmi,
és sokkal több, mint a kommunizmus/kapitalizmus agykotró ópiuma.
Nem más ez a semmi, mint hangtompítós gépfegyverzakatolás.
Ember-eltüntetésekkel, megalázásokkal, száműzetésekkel, elektro-sokkokkal.
De ez is mind semmi. Na vajon kiknek?
És talán sohasem lesz valami.
Valami, ami több, mint a semmi.
Mondjuk egy Üvöltés a csendben
Valahol.
Most 2022 van…
Már a csendben sem hallik az üvöltés
Nincsenek torkok hozzá…
Hozzászólások