Morzsák, viccek és visszaemlékezések – 59. • Hetedhéthatár

Humor

Morzsák, viccek és visszaemlékezések – 59.

 

Tájékozódás

 

Egy turista a Balaton mellett keresi a lefoglalt szállást. Nem találja a címet, ezért feltárcsázza a hotel számát.

– Egy kőhajításnyira vagyunk a vízparttól – mondja a recepciós.

– Rendben. És miről ismerem meg az épületet? – kérdi a turista.

– Az egyetlen az utcában, amelyiknek minden ablakát betörték.

 

 

Nekem eddig…

 

– Nekem eddig csak egyetlen nő mondott nemet – meséli a szoknyavadász a barátjának.

– Komolyan? Ki volt az?

– A bírónő, amikor az ügyvéd a fölmentésemet kérte.

 

 

Kádár János

 

2017. július 6-án írom e sorokat. Emlékezem, hogy 28 évvel ezelőtt, 1989-ben ezen a napon halt meg 77 éves korában Kádár János, az egymást követő kommunista diktatúrák egyikének névadója. Éppen azon a napon, mikor a Legfelsőbb Bíróság kihirdette Nagy Imre és mártírtársai rehabilitációját. Sokan szimbolikus jelentőségűnek tekintették, hogy a hallgatóság soraiban kézről kézre járt egy cédula. Ez állt rajta: meghalt Kádár János. A fölmentő ítélet és Kádár halála között csupán néhány óra telt el. Németh Miklós miniszterelnök szerint Kádár papot hívatott magához. (Bíró Imre pasaréti plébánost.)

Sírját 2007. május 2-ára virradó éjjel megrongálták. Felsőtestének csontjait, koponyáját és felesége, Tamáska Mária urnáját elvitték. A tettesek a Munkásmozgalmi Pantheon falára feliratot is festettek: Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat 1956–2006.

A tetteseket soha nem találták meg.

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS