Amália királylány sikolyától visszhangzott a kastély. Ült a lakosztálya közepén, körülötte címeres ajándékdobozok hevertek és nyelte a könnyeit. Kapott tíz kenyérpirítót, egy örökös tagsági kártyát a Szenior Örömtánc Csoportba, három csúszásgátló meleg zoknit és még számtalan hasznavehetetlen holmit.
Sehol egy parfüm, gyöngyfülbevaló, buggyos ujjú hosszú ruha. Hát mit kezdjen ő a tepsikkel és a gyorsfőzőlapokkal? Fényesítse a kenyérpirítókat? Kétszer, ha volt a konyhában az elmúlt évben, akkor is csak uborkáért ment, hogy a karikáit eltüntesse a szeme alól.
Ostorral veri a sors, őt még a sárkány is bérelt hintón küldte vissza, miután évekig nem jött érte királyfi. A sajgó hátú apja megöregedett, mire visszatért, így neki kell kormányoznia az országot. Fiatalos lendülettel irányítja az import-export részleget, küldi a táltos lovakat és varázsbabokat, várja az aranytojást tojó tyúkokat és a hétmérföldes csizmákat.
Mindig gondja van a szegényekre és a kis állatokra is, szereti a nép, de azt is tudják, hogy a rettenetes természete nem csillapodott az évek során, nem kell ahhoz megfújni a kürtöket, hogy tudják mi a háború.
Bálkirálynő lesz a jövő kedden. Ez lesz az első bálja, amióta visszatért. Érte fog epekedni az összes királyfi. Megáll majd a bálterem lépcsőjének tetején s úgy tündököl, majd, mint a holdfény. Siklik a bálteremben, annyit fog táncolni, hogy a topánkája is szétfeslik. Másnap szerenádot kap, és rózsákat, sok gyönyörű, illatos szerelmi ígéretet illatozó virágot. Megbánja az összes királyfi, hogy nem jött érte, válogatni fog, csak a legdaliásabb, legbátrabb királyfinak nyújtja a kezét.
A helyi ménest elígérte a Nyugati Boszorkánynak egy tégely ránctalanító kencéért. A rózsaszín habos ruháját tündérek varrják, épp egy nappal a bál előtt hozza majd a galambposta. Ha egy hétig csak kefiren és parizeren él, felsejlik majd a dereka is.
Nevetséges meghívókat kapott az elmúlt évben a szomszédos királyságokból. Unokaváró bulikba hívták, meg gyógyvizes iszap wellnessre, elronthatták a címzést, mert őt egy cseppet sem érdekli egyik sem.
II.
Amália királylány hajnaltól napestig dolgozott. Komoly dolog elirányítani egy akkora országot, mint Bergengócia. Tárgyalt, meg békített, osztott, no meg szorzott is, de esténként, amikor a kerti tó tükrén csend honolt, fáradtan ágyba bújt s abban reménykedett, hogy van még szabad királyfi a Mese Birodalomban. Hitte, hogy nem kell majd elindítania a Mocsári Csók projektet, de ha mégis, akkor szereznie kell egy gumicsizmát és neki kell vágnia megkeresni az Elátkozott Királyfit, aki most is békaként tengeti az életét, ha szerencséje lesz, nem eszi meg az utolsó lehetőségét egy gólya.
Q tervként arra is gondolt, hogy elcsábítja Hófehérke férjét, Flóriánt. Éltek már együtt eleget, nem kell neki örökre, de heti kétszer kölcsönkaphatná, minden csak megállapodás kérdése.
III.
Úgy érezte gyönyörű. Állt a bálterem lépcsőjén, illatozott és pompázott, beragyogta az egész termet. A zenekar a tavaszi keringőt játszotta, de egy pillanatra mintha még az akkordok is megcsúsztak volna a zongorán. Boldog volt és elégedett. Körbenézett és prédára vadászott. Kicsit homályos volt minden, hunyorítva kereste a nagy Ő-t.
Lejjebb ment három lépcsőfokot és körbenézett. Az ott, mintha Fülöp lenne, talán az ott Philip? Kizárt, hogy az Eric legyen. Az egyik kiskutyát vonszolt maga után, a másik prémes kabátba bugyolálta magát. A hajdan volt hercegek és lovagok, bridzsasztal mellett pipáztak és színes likőröket iszogattak. Harsányan nevettek és alkalmanként kigombolták az ingjüket, melyet feszített a pocakjuk.
De hisz ezek a hercegek és lovagok régen síeltek, lovagoltak, irányították a haditengerészetet, a gyalogságot, most meg gondtalanul mulatnak. Apróságok ugrálnak körülöttük, akiknek az arcára apró csókokat lehelnek, régen imádták őt, most meg észre sem vették.
Leült a lépcsőre csettintett egy nagyot a pincérnek, sós mogyorót kért, csokifagylaltot és vodkát, de nem vizezve.
Ő volt a legutolsó pártában maradt ötvenéves királylány. Ismét sírdogált, a hónapban már másodszor. Mi lesz most vele? Úgy úszott el az utolsó esélye, mint a hal az Óperenciás Tengerben.
Megmérgezi az egész Birodalmat, vagy felgyújtja az összes palotát. Jégre teszi a feleségeket és tömlöcbe zárja az összes öreg királyfit, akiknek megparancsolja, hogy pirkadattól napnyugtáig hódoljanak neki… vagy a királylányból ideje lenne, ha királynő lenne, elfogadná a rangot, amit a sorstól kapott és uralkodna kezdetben önmagán, majd a birodalmakon.
Hozzászólások