A kék gallyak hogy’ hevernek
tested fáradt erdejében –
nem hallani szívzajlani
a nappali-süket tengert.
Karod béna lombja alatt
beteg tüdőd úgy énekel!
Halál-bálna himnuszokra
az arcod egyre éltesebb.
Érinteni jöttem Hozzád,
naponta-szendergőbb Rózsát,
reménytelenül vérezek,
könnytüskék szúrják bőrömet.
Már le is csap a Keselyű,
s anyám sírján sebet ejt –
takard be hát,
öleljed át:
HŰ HÁZASSZÁZ ÉVEKET!
Hozzászólások