Pontosan olyan álmosító nyári délután van ma,
mint amilyen felrémlik emlékeimben, talán az
utolsó nyár lehetett, Akarattyán, amikor nem
történt semmi, csak ültünk a kertben, csaknem
az unalom határán, és nekem csak most, mintegy
húsz év múltán jut eszembe, milyen boldog is
lehettem ott, csak éppen nem tudtam róla, mert
még nem tudtam értékelni azt a fajta csendes
harmóniát, amivé változott emlékeimben az az
álmosító nyári délután. Épp ilyen forró szél fújt,
meglehet, ugyanígy károgtak a varjak, mint most,
csak éppen ott voltak körülöttem, akiket szerettem,
és sejtelmem sem volt róla, hogy mennyire magamra
maradok majd, hogy ez lesz a mindennapjaim valósága.
Mindössze húsz év telt el, talán huszonegy, számolok
magamban, miközben visszavágyom abba a régi nyárba,
de tudom, hogy soha többé nem jön vissza annak a
múltba süllyedt nyári napnak a szerény boldogsága.
2022 06 11
Hozzászólások