Mint vízbe-fúló ázott szalmaszálba,
úgy kapaszkodom versbe, rímbe hátha
megtart a cél, hogy van miért. Kinek
hiányozna, ha végleg elmegyek,
a ki nem mondott végső gondolat?
Elmondhatnám talán egy perc alatt,
de mindent elmondani nem szabad.
Hol van a nádihegedű, a fűzfasíp,
a mesebeli, szóló jávorfácska,
hogy síromon is hangosan kiáltsa,
ha majd alatta fekszem holtan,
hogy ha nem is királylány voltam,
de azért én is voltam, voltam… Voltam.
*Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese
Hozzászólások