Anyám emlékére-Anna napra

Nagy voltál még egykor nekem,
már csak visszafelé növök.
Annyi emlék bennem remeg,
veled ott maradt az örök.
Csillagokká kócolt ködök
között sétálgatsz fenn gyalog.
Nem fáj visszér s a vérrögök,
dúdolgatsz, mint az angyalok.
Hol a mindenség egy terem,
és az idő sem füstölög,
a semmin remény megterem
apró puttóként fürtökön.
Csóvát ragadsz majd üstökön,
patakká válsz, fényed ragyog,
s míg üzeneted küldözöd,
dúdolgatsz, mint az angyalok.
Véred vérem, ered erem,
hangod hangom szél-kürtökön.
Kenyerem is neked szegem,
magam elől veled szököm.
Szíved alatt volt börtönöm,
rólad bennem egy szó dadog,
míg emlékembe öltözöm,
dúdolgatsz, mint az angyalok.

Anyám!

Nem látni át ég-függönyön,
s csalók a szélfútta dalok,
érzem mégis a bőrömön,
(nekem)
dúdolgatsz, mint az angyalok.

Megosztás

Tweet