Ha jönne, ha menne,
mindig kell egy zápor.
Szél hozná, a lenge
cseppcsók lesz a mámor.

Lapulevél ajkán
dédelget kis kortyot,
ide-oda dajkál
rezdülése boldog.

Széles tenyerével
gyűjtene még többet,
de nincs messze égen
felhő, amely önthet.

Száradó a világ,
fonnyadt a pillanat.
Felsóhajt sok virág,
az ég csupán kirakat.

Megszólal egy tücsök:
– Kóró nem kér inni,
elég csak egy csücsök,
s mindent ki tud bírni!

Ha jönne, ha menne,
csepp csupán az élet,
sok szép is van benne,
ha bölcsebben éled.

Nézz néha az égre,
örökszép egy sátor,
remény festi kékre,
lesz mindig egy zápor!

Megosztás

Tweet