Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 43. • Hetedhéthatár

Színház

Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 43.

Tisztelt Olvasók!

Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.

1938: „Az ember tragédiája” a fővárosi Nemzeti Színház 100 éves évfordulója alkalmából dr. Németh Antal, Tőkés Anna, Kovács Károly szereplésével

Pesti Magyar Színház 1837 (Forrás Wikipédia)

A Pécsi Napló (1892-1944) 1938. február 27.-i számának „Színház” rovatában „Díszelőadás Pécsett, a Nemzeti Színház 100 éves fennállásának alkalmából” címmel értékes tudósítás, színházi értékelés jelent meg. Idézzük föl, mert érdemes rá.

„Múlt év augusztus 22.-én múlott 100 éve, hogy a nemzet színházában, a budapesti Nemzeti Színházban (sic!) először borult fényárba a rivalda. Száz éve múlt, hogy a nemzet áldozatkész összefogásának eredményeképpen a magyar szó méltó hajlékot kapott, és a budapesti Nemzeti Színház megnyitotta kapuit. Grassalkovich herceg bocsátotta rendelkezésre a telket, és országos gyűjtéssel hozták össze az építési költségeket. Az egész nemzet szíve dobogása nyilvánult meg abban a dübörgő tapsban, amely az ünnepi megnyitó előadás alkalmából Vörösmarty Mihály: ’Árpád ébredése’ című prológjának hallatára felzúgott, és most ismét az egész nemzet ünnepel, és büszkeséggel tekint a Nemzeti Színházra, amely az elmúlt 100 év alatt egyik legnagyobb nemzeti értékünkké, irodalmunk és színpadművészetünk egyik legimpozánsabb pillérévé nőtte ki magát.

Grassalkovich Antal herceg (Forrás: Wikipédia)

Az országos ünnepségek sorozatához méltó módon csatlakozott ma este a Pécsi Nemzeti Színház is, Madách örökéletű remekének, ’Az ember tragédiájá’-nak előadásával, amelynek külön ünnepi díszt és jelleget kölcsönzött az, hogy az est méltatását Németh Antal dr., a Nemzeti Színház igazgatója vállalta, és két főszerepére Tőkés Annát és Kovács Károlyt, a jubiláló színház két illusztris művészét sikerült Fodor (Oszkár) igazgatónak megnyerni.

A jubiláris előadás alkalmából Mariay Ödön miniszteri tanácsossal képviseltette magát a kultuszkormány, jelen volt Tihanyi Béla, az Országos Színészegyesület elnöke is, azon kívül Horváth István dr. főispánnal és Makay István polgármesterrel az élen nagyszámú és előkelő közönség, amely zsúfolásig népesítette be a színház nézőterét.

Németh Antal dr. (Forrás: Wikipédia)

Az ünnepi előadást Németh Antal dr., a Nemzeti Színház fiatal, nagy tudású igazgatójának magas szárnyalású, a vidék és főváros kulturális együttműködését kihangsúlyozó beszéde vezette be. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után vette kezdetét ’Az ember tragédiája’ ünnepi előadása, Éva szerepében Tőkés Annával, Lucifert viszont Kovács Károly játszotta.

Tőkés Anna (Forrás: Wikipédia)

Tőkés Anna, akit ezúttal ünnepelhettünk első ízben színpadunkon, valóban a színjátszás maximumát adja ebben a szerepében. Az érzések szemkápráztató skáláján játszik. Hol csábító asszony, másutt visszataszító némber. Poézise, melegsége megkapó, másutt magával ragad drámaiságának lendülete. Igazi nő, amilyennek tépelődései közepette a nagy stregovai remete (Madách Imre) megálmodta, maga elé képzelte. Felejthetetlenül nagy színésznő, aki játékának szivárvány színeivel az egész előadás eseménye, legkiemelkedőbb élménye volt.

Kovács Károly (Forrás: Wikipédia)

Meglepetés volt Kovács Károly Lucifere. Ez a fiatal művész tarsolyában hordja a marsallbot, Borotvaéles logika, fölényes kultúra és meglepően újszerű megérzések vibrálnak Luciferében. Sistereg, sziporkázik, vág és boncol minden szava. A vendégművészek mellett Mester Tibor, a színház kiváló művészének, még nemzetiszínházi igényekkel mérve is kiváló, tökéletesen kiegyensúlyozott, férfias, nemes páthosztól (sic!) átfűtött Ádámjáról kell a teljes elismerés hangján megemlékeznünk.

Az előadás többi szereplőjéről és vitéz Jakabffy (Dezső) rendezéséről szólva a leghízelgőbb annak megállapítása, hogy az ünnepi esthez méltót produkáltak. A tökéletes, maradéktalan művészi élvezetet nyújtó előadást a legnagyobb elragadtatással fogadta a közönség, és a szereplőknek, élükön a nagyszerű vendégművészekkel, ismételten kellett a megújuló lelkes ünneplésre a rivalda előtt megjelenni.

’Az ember tragédiája’ jubiláris előadása szereplőinek tiszteletére Makay István polgármester az előadás után vacsorát adott az Üdülőszállóban, amely a legjobb hangulatban, a késő éjszakai órákig tartotta együtt a részvevőket.”

Eduard von Schenk (Forrás: Wikipédia)

A vármegyei Pesti Magyar Színház előtt Kolozsvárt, Miskolcon, Balatonfüreden volt magyar színház. Pesten a már 1812-től működő német színház után gyaraki (III.) Grassalkovich Antal (1771-1841) birodalmi herceg, királyi kamarás, aranygyapjas vitéz, Csongrád vármegye főispánja által adományozott telken, 1837. augusztus 22.-én nyitott Vörösmarty Mihály (1800-1855): „Árpád ébredése” című előjátékával és Eduard (Ritter) von Schenk (1788-1841) bajor államférfi, költő: „Belizár” című szomorújátékával, Bajza József (1804-1858) költő, színigazgató, kritikus, politikus igazgatósága mellett. Neve az 1840-es országgyűlési döntés alapján Nemzeti Színház lett, és állami kezelésbe került.

Az évfordulós pécsi megemlékező színháztörténeti esemény lett az előadott remekmű, a nemzeti színház nagy tekintélyű, fiatal igazgatója, a később városunkban is működő dr. Németh Antal (1903-1968) rendező, színháztörténeti író, egyetemi tanár, és a két nálunk először föllépő fővárosi főszereplő, Tőkés Anna (1903-1966), Kovács Károly (1902-1990), valamint a neves pécsi művészek jóvoltából. (Tőkés Anna egyébként a Pécsett játszódó „Hotel Kikelet” című, 1937-ben készült filmben is szerepelt, szálloda igazgatónőt alakított.) Az előadást vitéz Jakabffy Dezső (Zsigmond Ferenc, 1895-1965) neves rendező, színész, színigazgató állította színpadra.


1938: Pillangókisasszony Guglielmettivel, Kőrössy Zoltán búcsújétéka

Anna Maria Guglielmetti (Forrás: Wikipédia)

Ennek az írásnak a folytatásaként a „Pillangókisasszony Guglielmetti magyarországi búcsúfelléptével” című cikket közöltek. „Guglielmetti Anna Mária, a világhírű olasz énekművésznő magyarországi vendégszerepléseit a pécsi színházi Pillangókisasszony opera előadásával be is fejezte. A szerda esti operaelőadás tehát búcsúja lesz a kiváló művésznőnek nemcsak Pécstől, hanem Magyarországtól is. A Pillangókisasszony szerda esti előadását természetesen ismét Komor Vilmos, a népszerű zenekarnagy vezényli, az opera vendégei Rácz Tilda, a Pécsett nagy rokonszenvnek örvendő operaénekesnő, Lendvay Andor és Váry Ernő operaénekesek lesznek. Az előadásra jegyeket már korlátlanul árusít a pénztár.”

Komor Vilmos (Forrás: Wikipédia)

Anna Maria Guglielmetti (?1895-1982) nemzetközi hírű szoprán énekesnő és Komor (Kohn) Vilmos (1895-1971) operaházi karmester, mindketten hírneves művészek vendégszereplése fémjelezte mecsekalji városunk operaéletének nívóját.

A Pécsi Napló 1938. május 8.-i száma „Színház” rovatában „Kőrössy Zoltán búcsújátéka” című méltatás szerepelt. „A színi évad vége felé jár, és így annak utolsó napjaiban, a régi szép szokásnak hódolva, elköszönnek a közönségüktől azok, akik vezető szerepekben kedvenceik voltak. A búcsúzkodás sorát ma este Kőrössy Zoltán nyitotta meg Szomaházy-Békeffy-Lajtai ’Mesék az írógépről’ című operettben. A szép zenéjű, romantikus meséjű darab Félixe bőséges alkalmat nyújtott Kőrössynek kissé groteszk, de tagadhatatlanul egyéni játékművészetének kiélésére.

Kőrössy Zoltán (Forrás: Wikipédia)

Élt is ezzel a lehetőséggel, és az egész est során valósággal öntötte magából dús komikus vénáját. Kőrössyről minden szereplése alkalmával azzal az elismeréssel emlékeztünk meg, amely sokoldalú képességeinek megérdemelten kijár. Most, hogy elköszön tőlünk, útravalóul nem dicséretet rakunk tarsolyába, hanem melegen megszorítjuk a kezét, a magunk és a közönség nevében, azért a sok derűs óráért, amit istenadta tehetségével valamennyiünknek ajándékozott.

Békeffi István (Forrás: Wikipédia)

Az est forró hangulatából, és a sűrűn elhangzott tapsokból rész jut mindazoknak, akik a ’Mesék az írógépről’ reprizének sikerén közremunkáltak. Így a mindig kedves és közvetlen Jaczkó Ciának, a szép hangú Szalma Sándornak, a mulatósan úri Mester Tibornak, az ügyes Gellért Vilmosnak, továbbá Katona Emmi, Újvárossy Kató, Kormos (Ferenc), Szakács (Árpád), Késmárky (Kálmán) és Máray (Márai Sándor)nak, akik mind képességeik javát adták. Az előadásra a színház szépen megtelt.”

Lajtai Lajos (Forrás: Wikipédia)

Érdekes tény, hogy ugyanazon napon, ugyanott (!), „A színházi iroda hírei” rovatban a következő közlemény jelent meg: „Kőrössy Zoltán búcsúfelléptével ma, vasárnap este a Mesék az írógépről szépséges Lajtai-Békeffy operett kerül színre.” Tehát egy napon, egy pécsi újságból kétszer is olvashattak erről az akkori fontos színházi eseményről a lapot forgatók.

Az előadott operettet Szomaházy István (Steiner Arnold, 1864-1927) író, hírlapíró 1905-ben kiadott, azonos című regényéből írta Békeffy István (Miklós /1901-1977/ színműíró, kabarészerző, Turay-Turmayer Ida /1907-1997/ színésznő férje), zenéjét szerezte Lajtai (Liebermann) Lajos (Manó, 1900-1966) operett szerző.

Kőrössy (Bálint) Zoltán (1901-1964) kora neves színésze, rendezője volt, aki városunkból távozván tovább folytatta szép karrierjét, még 1945 után is. Pályája, élete azonban tragikus véget ért: feleségével együtt autóbaleset áldozatai lettek.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS