Emlékem Aquileiából
én pátriárka voltam
egy igen régi korban
alabástromtrónon ültem
üres templomhajóban
arannyal szőtten vállamat
roppant palást takarta
előttem hosszú fekete- s fehér-
márványból a padlat
mithrámon rubin kövek
ragyogtak mint a szögek
alvadt bíbora Krisztus
stigmáin én elaggott öreg
hittem hogy csak tisztem
is elég lesz – az Írásban hittem
mint a pápa meg a császár –
lábamnál már Kígyójuk sziszeg
a tenger messzire vonult
vissza partja horizontig szorult
Aquileiának vége lett
le se tettek elmém elborult
lehettem volna pedig
Nyugattól Keletig
ki az Egyetlen hitét
Péter székéből hirdeti
tengerrel együtt elvonult
Ki zsidó Fiától is elfordult
szárazra vetett engem is
inkább Rómába tolult
imákat mormoló hívei elé
átkot választott egység
helyett így vált az Egyisten
hite véglegesen ketté
a zsidó fiúval együtt itthagyott
tébolyodottnak mondatott
a Háromba Szelt Hazug
engem a felkent főpapot
Hozzászólások