Porból van, lélegzetcsík,
Folyik a bőr alá, halványlila erek,
Emberszínű, húsállagú,
Tükröződő szivárványhártya.
Nézem a kék eget,
Minden felhő rózsaszín,
A napban űrvárosok vannak,
Idegen, csontos ujjak,
Integetnek, megragadnak,
Lehúznak magukkal a napba.
Visszamennék, kapaszkodom,
Az érzéssel táncolok,
Harminc másodperc,
Kétszer annyi, esetleg a fele,
Borsódzik a hátam a másodpercektől.
Zöldesen úszó táj, zöld tekintetek,
A bőröm is zöldül, kapaszkodom,
Nem hagyhatom magam zuhanni,
Megragadom a zöld karok egyikét a sötétségben,
Megőrjít a koncentráció.
A nap utcáin sétálgatok,
Körülöttem vérben úszó tekintetek,
Harapok egyet az égből, egyet a földből,
Egyet önmagamból.
Hazamegyek,
Talán lesz rá erőm.
Vigyelek téged is?
Hozzászólások