Féltés • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Féltés

 

Gyertyára, fohászra libbenő levél,
gyönyörűn és sárgán elmúlást mesél,
fájnak és sírnak, tenyerembe hullnak,
félig még élnek, s szépre alkonyulnak
a tavaszi feltámadásban.

És Ti, minden elmentek emlékei,
hozzatok most nyugalmat, testvéreim,
nyújtsatok békét a zaklatott szívnek,
hogy a rossz sorsba nem halhat mégsem
haszontalan majd a múltja.

Halottaim, közel és távol vagytok,
s én könnyeket az élőkért hullajtok,
zord a világ, s ki őrzi majd meg őket,
ki zokog, drága hantjaikra dőlve,
ha elvész mellőlük az emlékezet?

 

  1. október, Magvető hava

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS