Egyszer még eljöhet ez a jó öreg,
az igazi, az örök-vén és vidám,
förgetegen átlátva, mint egy szitán,
akinél a szó nem szájba tett szöveg.
Vele igaz tél, meghitt a fényköteg,
égi rénszarvasai kilenc villám,
csillagokból le, át völgyön és sziklán,
ahol Üstökös már Rudolfot követ.
Jó lenne látni, ahogy hullong a hó,
hallani az ismert hangot: – Hóha-hó!
Szétosztja majd keleten és nyugaton,
ami lehetne a legszebb jutalom,
– akárcsak egyetlen meghitt estére –
testvér végre rátalált a testvérre!
Szóljon hozzá!