Nem egy kihívásokkal teli fagyos téli napon, amikor hó borítja a Mecseket, nem egy vidám, élettel teli tavaszi illatos reggelen, nem egy forró, emésztő, tüzes délutánon, nem egy esős, langyos, éjjelen történik meg.
Nem egy szürke, eseménytelen napon, amikor, merevre fagy az idő és a tétlen óra is visszafelé ketyeg. Nem akkor, amikor unalom zörgeti majd az ablakot, amikor a lelkem a halált vágyja, nem, nem akkor történik meg.
Azon a napon, épp nem gondolok rád egy pillanatot. Lesz egy másodpercnyi idő, amikor megfeledkezem magamról, abban a szempillantásban máglyán égetem el az emléked, megszabadulok az elvárás terhétől és erőssé válok. Azon a napon nem lesz sem újév, sem karácsony. Nem leszel 63 és én sem többé 53.
Leszek diadalmas, ki legyőzte a földi leckét. Ártatlan fehér galamb, fényben úszó káprázat… és akkor összeforr, amely eddig külön volt, helyre billen az egyensúly…írsz, hogy szeretsz, hogy ez soha nem volt és nem is lesz másként.
Majd egyszer…tudom, hogy ez megtörténik…nem ma és nem is holnap…de…!
Hozzászólások