Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 59. • Hetedhéthatár

Színház

Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 59.

Tisztelt Olvasók!

Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasóközönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.

 

1899: Januári színházi tájékoztató – érdekességekkel

A Pécsi Nemzeti Színház képeslapon (Forrás: Csorba Győző Könyvtár
Helyismereti Gyűjteménye)

A már sokat idézett liberális Pécsi Napló (1892-1944) következő színházi híradását közlöm most, amely a lap 1899. január 25.-i számában jelent meg, és a „Tájékoztató” címet viseli. „Január 25. A színházban ’Váljunk el’ vígjáték. (Január) 26. A színházban Angyal Ilka jutalomjátékául ’44-ik czikk’ (sic!) színmű – Polgári bál a ’Hétfejedelem’ szállodában. (Január) 27. A ’Pécsi Bycicle Club’ felolvasó estélye. Közreműködnek: Ágh Timót dr. és több zeneegyesületi tag. (Január) 28. A menyecskék pikknikje (sic!) a jótékony nőegylet helyiségében. – A baranya-megyei katona-hadastyán-betegsegélyző-egylet (sic!) farsangi ünnepélye a Scholtz-féle sörcsarnokban. – Kath. legény-egylet (sic!) bálja a Vigadóban. Február 1. A ’Pécsi Dalárda’ alapszabályszerű dal- és táncz-estje (sic!) a Vigadóban. – Hivatalszolgák bálja a Scholtz-féle sörcsarnokban. Kregecz tánczestélye (sic!) az Új-sörgyárban (sic!). (Február) 4. A ’Pécsi Athletikai Club’ (sic!) bálja a Nemzeti Kaszinó termeiben. – A pécsi vasúti műhely munkásainak tánczvigalma (sic!) a Vigadóban. – A ’Pécsi Polgári Kaszinó’ második estélye.”

Victorien Sardou 1901 (Forrás: Wikipédia)

A korabéli sajtó ekkor rendszeresen tudósított a közeljövőben Pécsett tartandó kulturális eseményekről, rendezvényekről – a kort később tanulmányozók nagy örömére. Már ebből a hírcsokorból kitűnik, hogy számos rendezvényt „harangoztak be” itt, és ha elolvassuk az akkori helyesírási rend szerint ezeket a híreket, sokrétű rendezvény-élet bontakozik ki szemünk előtt. Ebből a hírcsokorból foglalkozzunk hosszabban a két színházi eseménnyel.

Csillag Teréz 1901 (Forrás: Wikipédia)

A január 25.-i „Váljunk el!” („Divorçors!”) című 3 felvonásos vígjáték a Párizsban élt Victorien (Léandre) Sardou (1831-1908) drámaíró-(Comte) Émile de Najac (1828-1889) librettista, színműíró, újságíró  szerzőpáros műve, és ezt az alkotást már a színházunk megnyitása utáni hetekben, 1895. november 4.-én mutatták be először városunkban. A következő előadások dátumai: 1896. március 26. (Kalmár Piroska búcsúfelléptével), 1897. április 3. (Csillag /Stern/ Teréz /1859-1925/ vendégszereplésével). A sikerdarabot Fái Jakab Béla fordításában, Somogyi Károly rendezésében láthatták a pécsiek.

Émile de Najac (Forrás: Wikipédia)

Kalmár Piroska régi kedves művésze volt Somogyi Károly (1845-1908) színész, színigazgató, rendezőnek. Annyit tudtam kideríteni róla most, hogy fővárosi szerződését követően jött városunkba a Pécsi Nemzeti Színház megnyitásakor. Ekkor, az 1895/1896. évadban szerepel a helyi színházi nyilvántartásban. Az 1896-os búcsúfellépte tanúsítja, hogy ezután szerződött el tőlünk, és az ezt követő pályájának kikutatása a következő időszak színháztörténészeire vár.

Szécsi Ferenc az 1930-as években (Forrás: Wikipédia)

Legközelebb 1897. március 20.-án szerepelt nálunk Szécsi (Schönberg) Ferenc (1861-1941) drámaíró, újságíró, színházigazgató, dramaturg, ügyvéd, a Petőfi Társaság tagja és Makai (Fischer) Emil (1870-1901) költő, újságíró, drámaíró, műfordító: „Kaland” című 2 szakaszos vígjátékában. Csiky Gergely: „A sötét pont” című 3 felvonásos drámájában jött el hozzánk még 1897. március 28.-án. Amikor pedig 1899. április 12.-én ismét vendégszereplő volt nálunk, mégpedig Csiky Gergelynek már akkor is sikerdarabjaként színre vitt „A nagymama” című 3 felvonásos vígjátékában, ezt az előadást nem más, mint ismét Somogyi Károly rendezte. S ha már eljött a művésznő, a következő nap, 1899. április 13.-án is színre lépett, ekkor Victorien Sardou: „Szókimondó asszonyság” („Madame Sans-Géne”) című 3 felvonásos, előjátékos színművében, amelyet szintén Fái (Goldberger) Jakab Béla (1853-1904) műfordító, újságíró fordított, de már Makó Lajos (1854-1908) színész, rendező, színigazgató, műfordító társaságában. Peterdi (Marianovich) Sándor (1855-1917) színész, rendező, színigazgató rendezte a darabot. Ez volt egyben Kalmár Piroska utolsó színrelépése Pécsett…

Somogyi Károly (Forrás: Wikipédia)

A ma is népszerű szerzőként ismert Csiky Gergely (1842-1891) drámaíró, műfordító, a Kisfaludy Társaság másodtitkára, az MTA levelező tagja volt, akinek nevét a kaposvári, a temesvári magyar színház, az aradi főgimnázium viseli. Három írói álneve is volt, mégpedig Barlanghy Bence, Marosi Gyula és Vándori.

Ami pedig a kor európai sikerszerzőjét, Victorien (Léandre) Sardout illeti, műveit számos alkalommal játszották hazánkban, így Pécsett is, később is…

Angyal Ilka az 1860-as években (Forrás: Wikipédia)

Angyal Ilka (Klár Józsefné, 1839-1926) mozgalmas pályát futott be: volt ugyanis színésznő, színházi súgó, sőt drámaíró is. A Nagyváradi Napló 1911. december 24.-i számában hosszú, értékes írás található, amelyben megkérdezte az újság a helybéli Szigligeti Színház számos művészét, és az Uránia-, valamint a Vigadó Mozi vezetőjét a színház és az akkor bimbózó (néma)film egymáshoz való viszonyáról. Tanulságos írásbéli válaszok születtek, ezek között Angyal Ilka sorait is olvashatták-olvashatjuk.

„A (mozinak a) színészetre való hatását egyelőre nem lehet megállapítani, a színészek gazdasági viszonyait azonban nemigen érinti, vagy legfeljebb csak előnyösen, mert például külföldön működő színészek rengeteg pénzt keresnek, mellékesen a mozi színházaktól (értsd: a filmstúdióktól).” Tanulságos sorok…

Kabos Gyula pályája elején (Forrás: Wikipédia)

Érdemes azonban egy kis kitérőt tenni. Ugyanis ez a nevezetes sajtótermék (sorrendben) Erdélyi Miklós színházigazgató, Zsigmondi Anna, Hunyadi József, Szentgyörgyi Mártha (sic!), Sík Rezső, Horváth Mici, Medgyaszai Jenő, Báthory Elza, Váradi Aladár, Étsy Emília színészek, no meg Székely Jenő (Uránia), Pongrácz Jenő (Vigadó) mozi-igazgatók véleménye mellett a később fényes országos karriert befutott Kabos (Kann) Gyulát (1887-1941) szintén megkérdezte. Ő így írt: „Én nem nyilatkozom. Nem akarok se pro, se kontra szólni. Én nagyon jó színész vagyok, de sokan azt mondják, hogy a mozikban még nagyobb sikereim lennének. Mit lehet tudni?” A diplomatikus sorok mellett – ő nem akarta egyik „oldalt” sem megbántani – egy öntudatos művész nyilatkozata is kitűnik belőle. Nagyon tanulságos azonban az utolsó gondolatot megszemlélni közelebbről. Kitűnt belőle ugyanis, hogy már akkor voltak olyanok ott, akik jó előre meglátták a filmes karrier lehetőségét benne, amelyet ő maga is osztott. Mondanom sem kell: a kérdőjel idővel jó „adag” felkiáltó jellé egyenesedett…

Adolphe Belot (Forrás: Wikipédia)

A mai olvasó ezt a közlést a „Filmtett” című Erdélyi Filmes Portál 2000. október 15.-i írásából ismerheti, mégpedig Hollósi Laura tollából, (az 1911-ben megszólaltatott Kabos Gyulára utalva) „Azt mondják, a moziban nagyobb sikereim lennének” címmel, „A századelő színészei, mozi- és színházigazgatói a mozgóképről” alcímmel…

A pécsi hírlap „44-ik czikk” darab-megnevezése pedig (sajnos) egy sajtóhibát takar. Az eredeti színmű címe ugyanis „47. cikk” (L’Article 47.”), és (Louis Marc) Adolphe Belot (1829-1890) regény- és drámaíró 4 felvonásos színműve előjátékkal. További „érdekesség”, hogy a helyi forrásokban ez az előadás nem lelhető föl. Ebben ugyanis csak egyszer található meg, mégpedig az 1909. március 20.-i színrevitellel. A magyarra fordító neve is talányos, ugyanis R. S monogrammal szerepel…

Helyi színházi adataimat ez alkalommal is a Futaky Hajna (1927-2011) által szerkesztett, a fővárosban, 1992-ben kiadott, „A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával 1895-1949” című két kötetes forrásmunka adataiból vettem.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS