Este van. Szobámban ülök, az ablak előtt,
kint sötét, bent csak az asztali lámpa ég.
Fénye tükröződik az ablaküvegen, s én
egyre csak néma tükörképemet figyelem
ebben az alkalmi tükörben. Mintha csak
önmagam képével flörtölnék, kérdezem:
Na mi van, öreglány? Látod, aggodalomra
semmi ok, éppen csak elszállt az egész élet.
De nyugalom, a vége még hátravan, olyan,
amilyen, még nem ért véget. Az ablakra
nézek, keserű a mosolya a tükörképnek,
szemben velem, ott, az ablaküvegen.
2022 02 21
Szóljon hozzá!