Ó, te első pillanat, hidd azt, hogy új vagy,
és nem maszat az időn, mit régi ujj hagy,
győzz meg, az elmúltnál minden csak szebb lehet,
és reménnyel töltöd ki majd a perceket!
Koccints velünk a tegnapra és a mára,
de ne legyen medvebőr-keserv az ára.
Élünk itt sokféle módon, más-más körön,
legyél mindenkié, övék is az öröm !
Ne mondd, csupán egy vagy a millió közül,
s ahogy Te jöttél, a többi is elröpül,
mint pezsgőben a buborék, ha feléled,
egy vidám pukkanás vet mindennek véget.
Egy időre szétáramlasz, mint a mámor,
éjféli csókban lehetsz csalóka Ámor,
hitegetsz, úgy nézzenek rád, mint örökre,
pedig csak pillanat vagy, játszi és röpke.
Évente csak egyszer lehetsz Egyetlenegy,
a volt és ami lesz mindig kegyetlen kegy.
a honnét és hová, és még meddig Uram?
Neked nem kérdés, tiéd girlandos futam.
nem gondolsz a veled együtt utazóra
lomhán ráfekszel a másik mutatóra,
mintha nem is idő lennél, csak alkalom,
csupán ki nem mondott sóhaj az ajkakon.
Mi lesz majd, ha elég a petárda-tüzed,
vagy a világ már ágyúzajra is süket,
amikor ölni vagy ölelni egyre megy,
nincs érzelem, szívben a vér csak egy elegy?
Leintesz, neked nincsen sorsod vagy utad,
szánalmas idő vagy, nincsen benned tudat,
nincs határod, de nem is vagy határtalan,
a volt és lesz dörgölődzik csak általad.
Mégis meghitt vagy, és csodaszép, Pillanat!
ha a véletlen Egyetlenként kiragad,
veled csillog szemekben az örök remény,
ünnepelt vagy a világ mindegyik felén.
Hát legyél, ki a kezeket összefonja,
minden újban a Teremtés Isten- szomja,
hozzál mindenkinek vidámabbat, jobbat,
ha már a pohárnyi reményt belénk loptad!
Vasszécseny, 2022. december 31.
Hozzászólások