Az itteni kertekbe
hiába szólítna bárki
a lét töredelme
már nem evilági
S ha néha torpansz
törpe-igazad elé
egy asszony keze von
fátylat – a
titkaid fölé
És lehet ekkortól
a tőről metszett
rózsa: szerelem
költészet
Isten-ségesség
az arc jármával
csók leledz: Könyv! –
(csepp idegenség).
S a könnyet már nem
feledheted,
mert neved s szíved
alatt
viseled
a megszenvedettet
hisz felfeküdt ellened
a betű-rácsra
a Művészet
ótvaros Múzsája
avagy: Kerted
szent kurtizánja
: a Szórend
Szőrös Kő, 2004./3. szám
Hozzászólások