Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 64. • Hetedhéthatár

Színház

Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 64.

Tisztelt Olvasók!

Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasóközönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.

 

1899: Ecsedi Kovács Gyula színész Othellóként

Ecsedi Kovács Gyula (Forrás: Wikipédia)

Az egyik Shakespeare-klasszikus után a másik következett az „Othello” előadásával. A Pécsi Napló (1892-1944) az 1899. február 4.-i száma „Színház és művészet” rovatának „E. Kovács Gyula, mint Othello” című kritikájában, ismét az „(- y.)” jel mögé bújó képzett kritikusa írt február 4.-i keltezéssel.

„Vendégművészünk, E. Kovács Gyula tegnap lépett föl másodszor a pécsi színpadon, ez alkalommal is nagyszámú közönség előtt. Mindenki fölcsigázott érdeklődéssel nézett az előadás elé. Kovács második föllépéséül ’Othello’-t (sic!) választotta, ezt a hatalmas és remek klasszikus alkotást, melyben a művész drámai alkotó ereje teljes érvényre emelkedhetik. Magunk is nagy érdeklődéssel vártuk az estét, hogy a kiváló szerepben megismerhessük Kovács Gyulát, a magyar színészet egyik legjelesebbjét, akinél alig van hazánkban a Sekszpír-szerepekben (sic!) jobb interpretátor (sic!).

Feszült figyelemmel kísértük minden szavát, minden mozdulatát, s mondhatjuk, tisztán művészi szempontból bírálva játékát, hogy nagyszerű, hogy tökéletes az ő alakítása, az ő játéka.

William Shakespeare műveinek kiadása 1623 (Forrás: Wikipédia)

Kár, hogy az idő a művészek feje fölött is elsuhan, és még nagyobb kár, hogy az öregség elmaszkírozhatatlan (sic!) nyomokat hagy maga után. Kovács Gyula még mindig elég élénk, és ruganyos, mozdulatain alig vehető észre a kor, de már az arczán (sic!), a hangján nincs meg az üdeség, amely a szerelem föllángolásának kifejezésére alkalmas.

A laikus közönség műélvezete csak akkor teljes, ha a színpadi illúzió tökéletes. Hiába magyarázza a műbíráló, hogy a művész egyéniségét nem szabad figyelembe venni, csak a művészi alkotás képezheti bírálat tárgyát, a nagyközönség mosolyog, és tagadásba csap át… Szívesebben láttuk volna Kovács Gyulát ’Brankovics’

– ban, a ’Zalameai bíró’ – ban, vagy ha már Sekszpír-darabban (sic!) kívánt föllépni, a ’Velencei kalmár’ –  ban, ’III. Richárd’ – ban. Meg vagyunk róla győződve, hogy a ’Lear király’ – ban holnap este csudálkozással tölt el mindenkit, s tökéletes lesz a siker, melyet az agg király szerepével elér.

Az Othello 1622-es kiadása (Forrás:Wikipédia)

Ez a megjegyzés azonban nem von, és nem vonhat le semmit az ő remek művészetéből, legnagyobb elismeréssel kell lennünk az ő ’Othello’ – ja iránt is, amennyiben az minden ízében hű, igaz és nagyszabású volt. Egyes jelenései megkapók, és megrendítők voltak. Pompás volt az a jelenése, amikor Desdemona atyja figyelmezteti Othellot, hogy amint az apát megcsalhatta a leány – férjét is megcsalhatja. A féltékenység ördöge, mint egy villámcsapás érinti a mórt, összerezzen, az arcza (sic!) egy pillanatra eltorzul, aztán csakhamar ismét szelídre vál (sic!), mintha semmi se történt volna.

Nagyszerű volt a féltékenység kínos gyötrelmeiben és borzalmas az utolsó felvonásban, melyet reálizmussal játszott végig. Minden fölvonás (sic!) után viharos tapsokat aratott, ötször-hatszor hívták a lámpák elé, sőt nyílt jelenésében is megtapsolták.

Paul Robeson, mint Othello 1944 (Forrás: Wikipédia)

Kovács Gyula mellett kivált Bihari Ákos, aki Jágót személyesítette. Igen jól megjátszotta ezt a nehéz szerepet, s a közönség elég hálás is volt, zajos tapsokkal tűntette ki. Kovács Mariska Desdemonája elég kedves volt, de nem sokat ért. Balla Kálmán (Cassio), Angyal Ilka (Jágó neje), Erdélyi (Miklós, Rodrigo), mindent elkövettek, hogy az összjáték sikerét előmozdítsák.”

Itt ismét bebizonyosodott: az, aki értő szemmel ül végig egy bemutatót (premiert), és ennek tartalmas eszmefuttatásban, a sajtóban hangot ad, nagyban segíti az utókor ítészeinek, de az újságolvasó érdeklődőinek a dolgát is. Hiába van ugyanis egy tartalmas, sikeres pályakép bemutatása, előtte egy szintén szakértő honfitárstól, sőt ugyanarról a vidékről származó szakembertől, ha egy értő kívülálló harag és részlehajlás nélkül, magát a produkciót látván mond véleményt. S aki csak egy kicsit is jártas a mai színházi élet világában is, igazat kell, hogy adjon neki – mert ugyebár ennek a művészi világnak a törvényszerűségei az óta sem változtak. (Aki csak ezt az egy írást olvassa, ajánlom figyelmébe az előző rész kritikáját is, amely Ecsedi Kovács Gyula /1839-1899/ „Hamlet”- alakításáról értekezett.)

Bihari Ákos (Forrás: Wikipédia)

A szereplőtársakról pedig szintén szóltam az előző részekben, az előző klasszikus darab során, így most csak azt állapíthatom meg: fogadjuk el ennyi év távlatából, az előző megszólalásaiból szakember kritikusunk értékítéletét.

Már szóltam arról, hogy a Pécsi Napló bevett szokása volt akkoriban, hogy „Tájékoztató” rovatában napok szerint ismertette azokat az eseményeket, amelyek akkor Pécs városa főbb közéleti-kulturális rendezvényeit jelentették. Most az 1899. január 27.-i „beharangozó”- t idézem, amelyben január 27-től február 18.-ig szerepeltek rendezvények.  „Január 27. A színházban ’Katonák’ színmű. Január 28. A színházban ’Katonák’ színmű. – A menyecskék pikknikje (sic!) a jótékony nőegylet helyiségében. – A baranya-megyei katona-hadastyán-betegsegélyző-egylet (sic!) farsangi ünnepélye a Scholcz-féle sörcsarnokban. – Kath. (Katolikus) legény-egylet (sic!) bálja a Vigadóban.

Balla Kálmán 1929 (Forrás: Wikipédia)

Február 1. A ’Pécsi Dalárda alapszabályszerű dal- és táncz-estje (sic!) a Vigadóban. – Hivatalszolgák bálja a Scholcz-féle sörcsarnokban. – Kregecz tánczestélye az Új-sörgyárban. Február 2. Thea-uzsonna (sic!) a nőegylet helyiségeiben. Február 4. A ’Pécsi Athletikai Club’ (sic!) bálja a Nemzeti Kaszinó termeiben. – A pécsi vasúti műhely munkásainak tánczvigalma (sic!) a Vigadóban. – A ’Pécsi Polgári Kaszinó’ második estélye. Február 6. Fölolvasó-, ének-, és tánczestély a pécsi kath. körben. Február 7. A pinczérek (sic!) tánczestélye a ’Hétfejedelem’ – ben. Február 9. Polgári bál a Vigadóan. – Sörös Mihály farsangi tánczvigalma az ’Igaz mértékhez’ czímzett vendéglőben (Irgalmas  utcza). Február 11. A pécsi jótékony nőegylet tánczestélye a nemzeti casinóban. (sic!) Február 13. Tánczestély a kath. körben. Február 18. A pécsi keresk. (kereskedelmi) kaszinó (sic!) hangversenynyel (sic!) egybekötött tánczestélye a Vigadóban.”

A Pécsi Napló 1899. január 29.-i számának ugyanazon tárgyú rovata január 29.-től szintén február 18.-ig tekintette át ezeket az eseményeket. Mivel több „átfedés” található óhatatlanul a tudósításban, ezért most csak azokat az eseményeket közlöm, amelyek az előbbi híradásban nem szerepeltek, (Természetes, hogy egy-egy következő napon közölt hírekben, azonos dátumnál azonos események előfordulnak, de ennek ellenkezője is lehetséges volt, így egészítvén ki az esemény-sort.)

Angyal Ilka (Forrás: Wikipédia)

„Január 29. Térzene a színház előtt ½ 12-től ½ 1 óráig. A színházban délután 3 órakor: ’Gésák’ vagy: Egy japáni thea-ház története, operette (sic!). 7 és fél órakor (fél nyolckor): ’Ördög mátkája’ népszínmű. Január 30. A színházban Lipcsey Józsa jutalomjátéka, ’Virágcsata’ operette. Január 31. A színházban ’Tiszturak a zárdában’ operette. Február 2. Pécsi vasúti altisztikar (sic!) tánczvigalma az Új-sörgyárban. Február 8. Pécsi jogász segélyező egylet felolvasó és zene estélye. Február 11. A pécsi munkásképző-egylet lárfás (sic!) összejövetele a Scholtzban. – A ’Pécsi Torna-Egyesület’ (sic!) jelmez tánczestélye a Vigadóban. – Február 18. Tánczestély a kath. körben…”

Amikor pedig az 1899. január 31.-i „Tájékoztató’ – t olvasom – a január 31. és február 18.-ig tartandó rendezvények tárát –, a következő rendezvényeket lehet találni, amelyek máshol nem szerepeltek. „Január 31. A színházban ’A szultán’ operette. Február 1. A színházban E. Kovács Gyula úrnak, a kolozsvári nemzeti színház (sic!) elsőrangú művészének ’Hamlet’ tragédia…”

Amint olvasható, a hírekben itt is szerepel E. Kovács Gyula vendégjátékának első előadása.

Pécsi Nemzeti Színház-Orsós Gyurika rajza (Forrás: Wikipédia)

Végezetül ide sorolom a Pécsi Napló 1899. február 4.-i „Tájékoztató’ rovatának hír-válogatását, illetve azon híreit, amelyeket február 3-tól 18.-ig közöltek, és máshol nem szerepeltek. „Február 3. A színházban ’A Baba’ operette. Február 4. A színházban E. Kovács Gyula utolsó vendégfelléptével ’Lear király’ tragédia. Február 5. Perls Ármin (főrabbi) felolvasása a zsidó irodalomról. – A színházban délután 3 órakor ’Strogoff Mihály utazása’ látványosság. – Este 7 és fél órakor ’Nebántsvirág’ (sic!) operette. Február 7. A pinczérek (sic!) tánczestélye a ’Hétfejedelem’ – ben. Február 12. A pécsi polgári daloskör (sic!) tréfás farsangi estélye a Vigadóban…”

Tehát itt kapott helyet Ecsedi Kovács Gyula harmadik „vendégszereplős előadása’, de helytelenül ezt az utolsónak minősítették, mert mint az előző részekben már láttuk, ezt az előadást még egy negyedik is követte, amelyben ismét más oldaláról mutatkozhatott be, és természetesen a következő folytatásokban ez is sorra kerül majd…

Ismét le kell szögeznem: az ilyen tájékoztatók nagy segítséget nyújtanak azoknak a kutatóknak, akik ezt a korszakot vizsgálják. Érdemes tehát a korabéli napilapokat is szemügyre venni, már csak azért is, mert számtalan olyan információ található bennük, amely dolgozatainkban újdonságul szolgál, vagy legalábbis kiegészíti, árnyalja a képet, és akkor már nem fáradtunk hiába. De a korszak iránt érdeklődőknek szintén érdemes forgatniuk ezeket a régi hírlapokat, mert olvasásuk közben egyrészt közelebb kerülnek azokhoz az évekhez, másrészt pedig „elmerülnek” a kor hangulatában, amely üdítő kikapcsolódásul szolgál a mai kor szikár levegőjétől…

 

A Pécsi Dalárda 1902-ben (Forrás: Csorba Győző Megyei Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS