szüleim és Cseh Tamás emlékére
Szent Mónika éjjelén, évfordulók

Árvácskák, nefelejcsek.
Szirmok és csillagok –
feneketlen tó színére
hulljatok, hulljatok,
álmokból holdat ragyogjatok.

Irodalmi „limlomok”: dalok.
Porosodni ítélt korosodó gitártok.
Mézesen néma szájsarok.

Felravataloztatott!
Ezer irányba szalad a vonatod.

Csöndemben fény csipog.
Fiastyúk! Langy csibedallamok.
És nő az éjszaka tovább,
egy-sötétben álmodik már
édesanyám, édesapám és Cseh Tamás.

Ha ez a világ világossága-világ
s nem csupán az élők összefonódása,
s a valódi Ott van, –
az Ismeretlen határain túl.

Mindennapi lét: tej, szalámi, kenyér.

És Bor! Aranytetsző hordónyi borok, –
s hány új hang, alkalom, torok.
Pótolhatatlanságok miatt írok.

Az éjszaka, az éjszaka.
Vedernyi forró kávék
kávéházának filmsorozata:
Onedin családok és Dallas-ok
    – megszakadt. Most abbamaradt.

Hajnal felé hív
a legszebb magyar Mona Lisa:
a Márianosztra-i Kegykép-Mária.

Üdvözlégy, Cseh Tamás,
mennybéli dalnok,
beköszönt a csend –
a sosem hallható eleven szerzemény.
Mert – (pont). A többi?
Amorf lelki alakzatok.

2oo9. VIII. 27-28. éjjel

Megosztás

Tweet