1.
Születni könnyű, meghalni nehéz.
A képzelet opál tükörén át
Szirupos a hajnal, főnix a vágy,
Söpri a romlás percegő neszét.
Lyukas világ, rostált emlékezet.
Mindenséget érintünk darabig,
Tél nem őriz örökké tavaszig,
S az enyészet bennünk belélegez.
Meghajlás, mosoly Teremtőnk előtt.
Játékszín haló taps, nincs már vihar,
Prömier lázunk is eddig kitart,
S ránc simul lehulló függönyredőn.
2.
Aludj el, aludj, csija, csak csija,
kicsiny világom csönd, hiszen mondtam,
ne sírj vissza káoszt, s egy régi életet,
s a holtakkal se védekezz,
élők cipelik a rosszat.
Aludj el, aludj, csija, csak csija,
a szél takarja, kergessen múltat,
lássuk újszülöttnek örök kárhozatunk,
itt, csak átutazunk, és nincs más,
mindig a most van.
Hozzászólások