Itt vagy, Uram?
Nézd,
ezt a szép kék levélpapírt készítettem elő,
ezt, amin a vízjel van. Valami madár…
Neked írok.
Szeretek beszélgetni Veled,
Te látsz, amint vagyok, ez mindig megnyugtat.
Az igazán lényeges részt is látod.
Hát,
nem tudom, emberben létezik-e ilyen,
itt Kertvárosban még nem találkoztam eggyel sem.
A Remény utca ötből kereslek.
Tudod: harmadik emelet tizenkettő, jobbra.
Tááá-tááá-ti-ti-tááá…
A jelünk.
Bár, neked az ajtó nem akadály.
Minden kérdésemet leírtam, tömör két oldal, nem baj?
Itt hagyom az asztalon.
(Az is eszembe jutott, hogy kikészítek egy pohár tejet
és némi vaníliás süteményt is a levél mellé,
de nyomban el is nevettem magam.
Szerintem most Te is mosolyogsz.
Rokonok vagytok, de azért ne keverjük a dolgokat…)
Szóval,
várom válaszaidat!
Még nem alszom ám, csak egy kicsit pihentetem a szemem.
Megszámolom a bárányokat, amíg olvasol…
Hozzászólások