Szent János apostol eljött
______Patmosz szigetéről
____________Hátrameredély-Felkútra, hogy könyvéről
__________________beszélgessen egy író-olvasó találkozón.
________________________Az „Apokalipszis” jelent meg tőle
______________________________utoljára, de a közönség Jelenések könyve
____________________________________címen ismerte meg: senki sem tud már görögül.
Kiültették egy kedves hölggyel
______az adventi asztal gyertyái mögé,
____________piros virág is jutott a keresztszemes terítő fölé,
__________________lángolt, mint az aggastyán arca…
________________________A hölgy kedvesen és némi értetlenséggel
______________________________kérdezte az író urat: „– Hogy jutott eszébe
____________________________________ez a szokatlan, sőt! …ijesztő téma?”
___________________________„Az Úr napján elragadtatásba estem…”*
– szólalt meg János egészen elesetten –
____________________________________________________Biztos bepiált az öreg –,
__________________________________________________________ szólt valaki hátul.
__________________________„…megfordultam, hogy megnézzem,
___________________________mely hang szól hozzám.” *
– fekete ében szempár, fehér haj és ragyogás…
_________________________„Hét láng hiában lobogott ott,”
__________________________hallom: „…neki adom a hajnalcsillagot.”*
___________________________________________________Krákogtak a nénik szemlesütve.
_________________________„Akinek van füle, hallja meg,
__________________________mit mond a Lélek…” *
s ha nem,
_________________________„…se hideg, se meleg, kivetlek a számból.”*
___________________________________________________Feszengett mindenki a
_________________________„…térj meg!”*
____________________________________________________szavára, mert ők már rég megtértek –
____________________________________________________így tudták szüleiktől és a tévéből.
_____________Szent János még beszélt, mert
____________________emléklapot és nagy tiszteletdíjat ígértek
__________________________a művháztól, meg szendvicset is…
________________________________…a székek egyre jobban recsegtek,
_______________________________________földindulás, kárpitok hasadása és
_____________________________________________fogaknak csikorgatása…
__________________________________________________…nos, az ezúttal elmaradt.
__________________________„E beszédek hívek és igazak…”*
– mondta még János,
______de a hátsó sorokban fölálltak.
__________________________„Majd ha
__________________________________eljön
______________________________________a világ vége,
___________________________bolygónkon
__________________________________a káosz
______________________________________mindent szétfeszít”**
___________________________– gondolta még János,
______________________________________miközben Vlagyimir járt eszében,
____________________________________________s akiről eszébe jutott a másik,
___________________________________________________és rögtön úgy érezte, hogy
__________________________„az idő közel van”* –
– ám a kedves hölgy hozta
______a kevéske tiszteletdíjat, alá is kellett
____________Jánosnak írnia a nevét a nyugtán.
____________________A krákogó nénik ekkor a foájéban
__________________________szürcsölgették az ádventi forralt bort.
________________________________Nem vették észre, hogy odakint
_____________________________________az égbolt kárpitja végig hasadt csendesen,
_________________________________________________________________s a pokol
_________________________________________________________________kapui
_________________________________________________________________lassan
_________________________________________________________________mind
_________________________________________________________________e
_________________________________________________________________világra
_________________________________________________________________fel
_________________________________________________________________nyíl
_________________________________________________________________tak…
*Vendégsorok Szent János apostol Jelenések könyvéből, Károli Gáspár fordításában
**Vendégsorok Majakovszkij: Brooklyni híd c. verséből
(A vers Petőcz András líra-kurzusán, a Kodolányi Egyetemen született, 2022 őszén.)
Hozzászólások