Pisztrángosban áll egy medve,
halat fogni sincsen kedve.
Azt dörmögi: – Nem is csoda!
(beteg otthon a kis bocsa)
Mind elúszik, megy az idő,
az égen sok csillag kinő,
amikor mancsával érzi,
egy kis halacska nem tér ki.
Karmok közül elengedi,
de az aranyhal szól neki:
– Kívánj hármat, tedd a dolgod,
menjél haza, legyél boldog!
– Fáradt mancsom, bundás ingem!
Nem kell nekem annyi minden.
Kis halacska, tegyél csodát,
gyógyítsd meg a család bocsát!
Hozzászólások