Sorsod… Camille Claudel emlékére

 

Sorsod maga az isteni, égi tehetség
Fényben úszó lelked varázsos világa
Mit nem láthatnak meg sohasem
Eltorzított tudat-porokba fullasztott
Látástól, belátástól elriasztott konok szemek
Mert mit is kereshettél Te Tünemény
Egy, a számodra idegenné váló világban
Hol a szerelem is pusztán pacás papíron elmosódó szó…

 

Legyen Ön az első hozzászóló!

Szóljon hozzá!

Az Ön e-mail címe nem kerül nyilvánosságra.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.