Sorsod… Camille Claudel emlékére • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Sorsod… Camille Claudel emlékére

 

Sorsod maga az isteni, égi tehetség
Fényben úszó lelked varázsos világa
Mit nem láthatnak meg sohasem
Eltorzított tudat-porokba fullasztott
Látástól, belátástól elriasztott konok szemek
Mert mit is kereshettél Te Tünemény
Egy, a számodra idegenné váló világban
Hol a szerelem is pusztán pacás papíron elmosódó szó…

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS