B. E. részére

(A világ nem az Anna versek színhelye,
A világ csupán hatalmas színpad,
A hol mindenki Rómeó és Júlia,
Csak nem a Shakespeare-i értelemben.)

Ifjú lány volt, szép és botor
De inkább vált még szebbé
Mintsem lett volna okos.

Kedves lány volt, bájos-mesés
S mosolyából dalok lettek,
De csak afféle tréfa zenék.

Boldog lány volt, mind szerette,
De lám, akadt ki még jobban
S szívét ajánlotta néki fel.

Csendes lány lett, belül néma,
Kívülről meg tovább boldog,
Nyomta-nyomta nagy dilemma.

Félénk lány lett, gondolkodott,
Bár a választ tudá már rég,
Magában tovább ringatózott.

Botor lány lett, nem is sejté
Némasága bajt hogy kever
S hogy veri a fiú szívét.

Szomorú lány lett, kissé csendes
S bánta, mit már bánni késő,
Lelkek törtek, néma csöndben

Mint apró, gyenge, futó felhő.

Megosztás

Tweet