Bármikor megszülethet
egy kósza-jó gondolat,
feleded majd keresed
mint kabát a gombokat.
Hol a szó, mondat, vessző,
el hova is tűnhettek
mint semmiben elvesző
hűlt hitek és hűlt tettek?
Egyszer majd összegyűlnek
a nem ismert valahol,
a titkok polcán ülnek,
ahol az idő pakol.
Ott ülnek egy csillagon,
éjsötéten s fénytelen,
általuk – hiszem nagyon –
pulzál a vak végtelen.
Ha grafittal satíroz
álmodozó éjszakád,
üstökösként húz csíkot:
lelked meg nem írt szavát!
Szóljon hozzá!