egy kereszt áll
a szenvedésben
az egyik oldalán
a tökéletes
tisztaság
függ
mint egy plakát
a másik oldalra
születésemkor
engem szegezett
a tisztulás
két karom
kifeszítve kénytelen kitárom
felvérzek kitéve
az önátadás friss
tavaszi szelének
és felsebez és elönti
mindenem a vér
járkál a bárány az éjek tetején
mint egy ismerős arcot
csontcsupaszságom pásztázza
tanítja némaságát
ahogy ő hallgatott
nyírói előtt
és valahányszor elmerülök
ő felém nyújt egy
darab foszforeszkáló
tiszta axiómát
kegyetlen mértanából
Szóljon hozzá!