A Nap a fákon átlángol,
Mint piros lekvár csöppen a fánkról.
Az este fehéres egén porcukor vakít,
A repülőgép is csak egy álmodó morzsaív.
Amott egy túlszínezett marcipándomb,
Rajta egy nőn csokoládékonty.
Mézeskalács emberek mindenre karamellt kennek,
Cukorért tülekednek.
Az egész idillt olcsón adják el a piacon.
Vásárfia – csillog a felirat a kirakaton.
Édes világ a mi világunk,
Bekebelezzük hát, s az édesre sósat kívánunk.
Szóljon hozzá!