Csalogató napfény •

Szépirodalom - vers

Csalogató napfény

 

Fentről, a hetedikről csak a
sétára csalogató napfény
látszott, de az erőszakos szél
valamiképpen rejtve maradt.
Csak amikor a lépcsőházból
kiléptem, akkor taszított meg
a szél, ami előttem a járdán
tovafutott, örvényként magával
sodorva az őszről itt maradt
száraz faleveleket. Sétám így hamar
véget ért. Most újra szobámból
szemlélem csak a sétára csalogató
napfényt. És hallgatom, a szombat
délutáni csendben a nagy házak
között hogy zúg, fütyül a szél.

 

2024 02 03

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink