Holdat cipelő Édesanyám
sírrá nehezült emlék-virágom
fátyolos lepel vagy az Ország-testen
úttalan múlt
örömzöld helyetti moha-erdőn
Ostorozott kolostori szentély
ahol a dormitoriumig szétdúltak
az álmok
ahol nincs egyetlen épkézláb gondolat
csak az elveszett érzemények
A bársonysűrű sötétben a szentképek
utánad delejeznek szent zengzeményeket
Égcsöndben fúlok szüntelen
Nem fogadom el halálod
Nem ismerem el teremtéstörténetem
Elmetszve szememben az ág
Nincs égboltozat
Nincsen világ
Hóra havat nyelek
úgy szenvedek
Dobogtass vigaszt Jóanyám
onnan a mélytelen mélyből
Zubogtass rám űrszéli vihart
villámok szaggassák arcomat
Hisz Utanád készülök én is
halálostól-életestől
reményesülve az eggyé-porladásra
Szóljon hozzá!