Ha csendesedik már az avar,
fuss, de rohanj gyorsan haza.
Ha kínos csendben ül a rét,
ne törd meg a szentségét.
Ha csendben morog a nagy folyó,
hallgasd hangját, ne forrongj.
Ha házad mindig nyitva áll,
kulccsal zárd be ajtaját.
Ha ablakodban láng nem ég,
ne te gyújtsd be a föld tüzét.
Ha szerelmed új mesét dünnyög,
ne az utca neszét szürcsöld.
Ha nem kiállt az úton senki,
akkor jobb lesz csendben lenni.
Ha nyugszik körbe már a nép,
ne kiálts új forradalomért.
Ha jön új rend, új akarat,
kényét szolgáld hasztalan.
Ha rádugat a szolgazsarnok,
farkad behúzd, eloldalogj.
Ha rád fogják, hogy áruló vagy,
Bevallj mindent, csak hogy meghalj.
Ha rab vagy végül, börtön mocsok,
akkor hallgass, így búcsúzkodj.
S ha puska tüze szívedbe vág,
csak akkor kiáltsd, hogy: Szabadság!
Szóljon hozzá!