Ebből a kis összeállításunkból is kitűnik, hogy Baranya vízrajzi közneveinek nagy része eredet szerint a legrégebbi (legidősebb) szavaink közé tartozik. Az uráli alapnyelv korából származik 7 köznevünk. Ezek 4000 évnél is idősebb szavak! A finnugor együttélés korából való 13 vízrajzi köznevünk. Ugor kori 3 név. A finnugor és ugor kori nevek 3–4000 évesek! Viszonylag újabbak a belső szóteremtéssel, hangutánzó-hangfestő céllal alakult köznevek. 5 név tartozik ebbe a csoportba. A származékszavak száma: 5. Aránylag sok köznevünk bizonytalan eredetű (11 név). A további kutatások során ezek között lesznek még biztosan régi nevek. – Az említett számadatok azt is bizonyítják, hogy a magyarok igen értékes tulajdonsága (a vándorlások korától szinte máig) az, hogy befogadó nemzetként sikeresen integráltuk szókincsünkbe, műveltségünkbe a ma is használatos jövevény szavainkat. Szláv eredetű 10 vízrajzi köznevünk, ótörök eredetű 3 név, csuvasos török 1 név, perzsa-alán 1 név, olasz 1 név, német 1 név. (Az itt említett számok nem fejezik ki megközelítően sem, hogy milyen sok szóval gyarapodott nyelvünk a törökből, a szláv nyelvekből, az olasz és a német nyelvből.)
A vízrajzi köznevek jelentésének, történetének megismerését az alábbi fontos munkák segíthetik: FNESz, ÉrtSz, ÉKSz2, TESz, ÚMTSz, a baranyai tájszótárak és az Irodalom-ban említett források.
⁕ ⁕ ⁕
Szegeden, a Széchenyi téren, a városház előtti parkrész medencéit „Az Áldást hozó Tisza” és a „A Romboló Tisza” szimbolikus szobraival díszítette Pásztor János 1930-ban. Szabályozás előtt a Drávára is illett ez a két jelző; ugyanis a folyó egyszerre volt áldást hozó és romboló. Mivel sokszor kilépett a folyó a medréből nagy áradásokat okozva, a 19. század közepén megkezdték a szabályozását. E munkákat végezve több helyen átvágták a folyó medrét, így a kanyarok egy részét felszámolták. Az eredmény: felgyorsult a víz folyása, és mindkét oldalon holtágak jöttek létre. Sajnos, a szabályozási munkák emberáldozatot követeltek. Vejti alatt „az 1830-dik évben a Dráva rendezése alkalmával 300 ember a Drávába süllyedt” (BMFN II, 381. o.). Nincs adat a megmentésükről!
Áldást is hozott a Dráva évszázadokon át. Fontos halászó helyek voltak a vízfolyás baranyai szakaszán. Minthogy az ormánsági patakok vízhozama változó volt, kénytelenek voltak a Drávára telepíteni a drávapalkonyaiak az ún. dudusmalmokat. Ezekből egykor 8–10 is működött a Vejti és Felsőszentmárton közti folyószakaszon. A malmok működéséről Kovács Sándor írt olvasmányos, dokumentum értékű tanulmányt (Kovács S. 2003. 36–61.). –Abból is sok haszon származott, hogy a repülő (röpülő) nevű igen ötletes vízi járművel (tutajjal) terményeket tudtak átvinni az ormánsági gazdák a Dráván túli területekre, főleg a szlavóniai vásárokra. (Leírása itt: OrmSz. 456–457.). – A 19. század derekán még csak a vízi út előnyeinek kihasználásával teremthettek kapcsolatot az ormánságiak az alsó-ausztriai területekkel. Nagy gerendákból tutajt ácsoltak. Ezt 10–15 hámba fogott személy vontatta (ár ellenében) a folyó partján egészen Grazig! Visszaútban a tutaj fát, építési anyagokat, egyéb értékeket hozott Ausztriából. Mondhatjuk: a Dráva tette lehetővé, hogy az ormánságiak kitekinthettek az addig alig ismert „Nagyvilágba”! A hajóvontató személyek emberfeletti munkájáról ugyancsak Kovács Sándor irt regénynek is beillő tanulmányt (Kovács S. 2003. 13–36.). – A Dráva szabályozása során keletkező holtágak jelentősen módosították a Dráva mente táji arculatát. A holtágakban kisebb tavak jöttek létre. Ezekben kendert áztattak, és halnevelésre is alkalmasak voltak.
Legyünk büszkék arra, hogy a Carolina nevű első magyar gőzhajót pécsi tervező, Bernhard Antal építette a Dráva közeli Sellyén. Itt bocsátották vízre a Körcsönye-csatorna közvetítésével. Pesten és Bécsben is hatalmas ovációval fogadták a gőzzel működő első vízi járművet. A róla készült színes akvarellt nemrég a National Geographic című folyóiratban közölték.
Helytörténeti különlegesség, hogy az ártéri mocsarak némi védelmet nyújtottak az itteni lakosságnak akkor, amikor ellenség érkezett erre a tájra. A hosszabb bujdosásra számítva a kiscsányiak még kis fatemplomot is készítettek maguknak a mocsár magasabb részén. Amikor elvonultak a betolakodó rácok,1754-ben gróf Batthyány Lajos megengedte, hogy a templomot igavonó ökrök befogásával a faluba vontassák (BMFN II, 677.). – Volt fatemplom a hegyháti Szalatnak községben is (BMFN I, 136. o.) A hagyomány szerint Ipacsfa fatemplomát csak csónakkal lehetett elérni a mocsárban. Így csúfolták ezért a környékbeliek az ipacsfai embereket: „Csónakkal viszik a papot, úgy tartik a vasárnapot.” (BMFN II, 825.)
A vizeknek különösen fontos szerepük lehetett a honfoglalás idején és a későbbi években is. Elődeink – a sikeres állattartás érdekében – leginkább vizek mentén vagy azok közelében választották meg lakóhelyüket, hogy a jószágok itatása zavartalan legyen. Baranyában több falunév utal arra, hogy a település víz mentén jött létre. Víz menti falvak nevei: Gyűrűfű, Magyaregregy, Mocsolád, Tekeres, Kisbeszterce, Okorvölgy, Okorág, Egerág, Hásságy, Szágy, Almamellék (Bővebben: Pesti J. 2024. Kézirat,14 oldal).
A Dráva menti terület az igen jelentős természeti értékeink közé tartozik. E vidék turisztikai vonzerejét bizonyára növeli az, hogy Cún és Szaporca térségében természetvédelmi területként 1996-ban létrejött a Duna–Dráva Nemzeti Park.
Érdemes még végül azt is megemlítenem, hogy Baranyában több helyütt jelentősen változott a táj arculata akkor, amikor (az 1950-es évektől kezdődően) tavakat létesítettek. Ezek főleg halastavak voltak korábban. Ma már turisztikai célokat is szolgálnak. A híresebb tavak: az Orfűi-tó, Herman Ottó-tó, Pécsi-tó, a pécsváradi Dombay-tó, a Pogányi-tó, az Abaligeti-tó, a Kozármislenyi-tó, az alsómocsoládi tórendszer. – A gyógyfürdők között első hely illeti meg Harkányfürdőt, de sokan keresik fel Magyarhertelend, Sikonda, Szigetvár, Mohács, Siklós és Sellye termálvizes strandját is. Mondhatjuk, hogy megyénk jó hírének gyarapításához folyóvizei, tavai és fürdőhelyei egyaránt hozzájárultak. Ezt kis versike is kifejezi: Ország kincse, aranya / Legszebb megye Baranya!
A baranyai vizek világának megismerésére érdemes időt szánnunk! Sok még a tisztázandó kérdés ebben a hatalmas témakörben.
Irodalom és rövidítések
BMFN 1982 = Baranya megye földrajzi nevei I., II. Szerk.: Pesti János Pécs, 1982.
Bába B.–Nemes M. 2014 = Rába Barbara–Nemes Magdolna: Magyar földrajzi köznevek tára. Debrecen, 2014.
ÉKsz 2 = Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk.: Pusztai Ferenc. Budapest, 2003.
ÉrtSz = A magyar nyelv értelmező szótára. Szerk.: Bárczi Géza és Országh László. Budapest,1966.
FNESz = Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest, 1978.
kny. = köznyelvi szójelentés
Markó I. 1982 = Markó Imre Lehel: Baranya megye magyar földrajzi közneveinek értelmezése. In: BMFN II, 951–958.
OrmSz. = Kiss Géza–Keresztes Kálmán: Ormánysági Szótár. Budapest, 1952.
Pesti J.1969 = Pesti János: Földrajzi neveink alsó-, felső- (-al, -fel) helyzetviszonyító elemei. Magyar Nyelvőr 1969. 229–232.
Pesti J. 2014 = Pesti János: A vízfolyások és állóvizek szerepe a honfoglalás idején, majd az Árpád-korban a szálláshelyek. (helységek) megválasztásában. (Kézirat. Pécs, 2014. 14 oldal)
tájszótárak = Baranyai tájszótárak: AmTsz =Alsómocsoládi tájszótár, BoTsz = Bodai tájszótár, FszTsz = Felsőszentmártoni tájszótár, HhSz = Hosszúhetényi Szótár, KoTsz =
Kelet-ormánsági tájszavak, VöTsz = Völgységi tájszótár.
TESz = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Szerk.: Benkő Loránd. Budapest, 1967.
Tih.Al. = Tihanyi Alapítólevél
ÚMTSz = Új magyar tájszótár. Szerk.: B. Lőrinczy Éva. Budapest, 1979.
Vörös O. 1999 = Vörös Ottó: Földrajzi köznevek szóföldrajzi és jelentéstani vizsgálata. Budapest, 1999.
Szóljon hozzá!