Ha mai szemmel olvassuk át a lap április 29.-i, szombati számának „Nem lehet” látszólagosan jellegtelen című, aláíratlan vezércikkét, sok mindent megértünk abból a szellemiségből, amely az akkori kormányzatot jellemezte országrontó munkájában, és amelyet eléggé el nem ítélhető módon az eredetileg konzervatív-katolikus szellemiségű újság is sajnos magáénak vallott, sőt fennen hirdetett akkoriban…
Budapest 1944., Német alakulat a Margit-hídon (Forrás: MTI)
„Nem lehet érdem, képesség, szakértelem és munka nélkül egyszerűen beülni üzletekbe, vállalatokba. Nem lehet jogtalan előnyökhöz, könnyen szerzett pénzhez, dologtalanul jövedelemhez jutni. A zsidó vagyonok és zsidó üzletek zár alá vétele nem azt jelenti, hogy gazdasági helyzetén segítsenek, hanem hogy a közösség érdekében, a nemzet egészséges fejlődésének biztosítására kirekesszék a zsidó vagyon nyújtotta nemzeti és hadi érdekekből veszedelmes hatalmi befolyást, másrészt gyarapítsák a nemzeti vagyont. Azok az idők, amikor meggyőződéstelen keresztények munka nélkül szerzett jövedelemért strómanok lehettek zsidó üzletekben és vállalatokban – elmúltak. Az Aladárok kora lejárt.
Erzsébetváros, 1944. Zsidó üzlet (Forrás: Magyar Levéltári Portál)
A zsidó üzletek lezárása nagy nemzeti célt szolgál, s így kárt ezért a nagy tülekedésért, amely egyéni célokat kíván kielégíttetni (sic!). A kereskedelemben, mint ahogy a magyar munka-élet minden vonalán, annak a szellemnek kell érvényesülni, amely a tisztultabb keresztény és nemzeti etikát hirdeti, és valósítja meg az igazság és a jogosság alapján. Mint ahogy a kereskedelemügyi miniszter is legutóbb adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy egyes üzletek keresztény kézhez való tovább működésének egyetlen indoka a közérdek lehet.
Ez a miniszteri megállapítás az egész országra vonatkozik, így tehát Pécsett sem lehet zsidó üzletekbe beülni, ilyeneket átvenni. Egyébként is ezeknek a lezárt zsidó üzleteknek leltári anyag feldolgozása annyi munkát igényel, hogy az még napokat vesz igénybe, s aki üzletigényléssel fordul a hatósághoz, az csak feleslegesen okoz magának fáradságot, s csak hátráltatja a feldolgozás munkáját. Azoknak az üzleteknek, amelyeknek megnyitására közérdekből szükség lesz, a vezetője csak szakképzett keresztény ember lehet.
A zsidó rendeletek végrehajtásával nemcsak a zsidó vagyont akarják zár alá venni, de egyszersmindenkorra (sic!) meg akarják szűntetni azt a szellemet, amely ezeknek a zsidó vagyonoknak összeharácsolását lehetővé tette. A keresztény kereskedőnek most kell bizonyítania, hogy más üzleti szellemet képvisel, hogy nem a kapzsiság, a nyerészkedés üzletének vezérlő gondolata, hanem a keresztény erkölcs és tisztesség. A keresztény kereskedőt át kell, hogy hassa az a tudat, hogy nehéz időkben kell szolgálnia a közösség és a nemzet érdekeit, és ehhez kell irányítania üzleti elveit, hogy a tisztességes munka mellett tisztes megélhetését biztosítva részt vegyen a jövőért folyó harcban és munkában.”
Zsidó házaspár sárga csillaggal (Forrás: Fortepan)
A harmadik oldal közepén pedig „Újabb rendelkezések a gazdasági élet teljes zsidótalanítására (sic!),” és „Kereszténynek is be kell jelenteni a birtokában lévő zsidó vagyont,” valamint „Szigorúan büntetik a vagyonelrejtőket” című, egyaránt április 28.-i keltezésű, a Magyar Távirati Irodától (MTI) átvett anyagú központi rendelkezés-ismertetések vonták/vonják magukra a közfigyelmet. (Az egyes rendelkezéseket közcímekkel választották el egymástól, ezeket a közlésemben is így írtam le.)
„…A zsidók vagyonának bejelentéséről és zár alá vételéről szóló rendelet súlyos pénzbüntetést és elzárást állapít meg a rendeletet kijátszók ellen, s lehetővé teszi az internálást is. A kormány nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy a zsidók vagyonát nemcsak a zsidónak, hanem annak a kereszténynek is, be kell jelentenie, akinek zsidó vagyon van a birtokában vagy őrizetében. A büntető rendelkezések tehát a rendeletet megszegő kereszténnyel szemben is alkalmazást nyernek. Természetesen az internálás is alkalmazható keresztényekkel szemben is. A kormány szigorú ellenőrzést hajt végre, és keményen eljár mind azokkal szemben, akik zsidó vagyont rejtegetnek. Természetesen a rejtegetett vagyontárgyat el is fogják kobozni.
Ezen kívül az adóhatóságok ilyen esetekben a rejtegető vagyoni szaporulatát olybá fogják venni, mintha az az előző év jövedelméből keletkezett volna, és ennek folytán a rejtegetőt utólag kereseti és jövedelmi adóval is meg fogják adóztatni. A jövedéki kihágási és adócsalási eljárást is megindítják ellenük.
Intézkedések a zsidó bérlők ellen
Ungvár, 1944., Zsidó rendelet (Forrás: KTÁL. fond)
A Hivatalos Lap szombati számában jelent meg a pénzügyminiszternek a földművelődésügyi miniszterrel egyetértésben kiadott az a rendelete, amely a zsidók vagyonának bejelentéséről és zár alá vételéről szóló rendeletnek azokat a rendeleteit hajtja végre, amelyek a nem zsidó tulajdonosoknak olyan mezőgazdasági ingatlanára vonatkoznak, ahol, mint haszonbérlő, haszonélvező, vagy egyéb címen zsidó gazdálkodik. Ha az ilyen mezőgazdasági ingatlan állagának megóvása, vagy a termelés folytonosságának biztosítása végett intézkedésre van szükség, a pénzügyigazgatóság zárgondnok kirendelésével zárlati kezelést rendel el.
Ha az ingatlan területe 100 kat. holdat, szőlő vagy gyümölcsösök esetén pedig 20 kat. holdat meghaladja, a pénzügyigazgatóság az ingatlanra minden esetben elrendeli a zárlati kezelést. Elsősorban az ingatlan tulajdonosát kell zárgondnokul kirendelni. Ha ez sem rendelkezik az ingatlan kezeléséhez szükséges szakképzettséggel, akkor olyan gazda lesz a zárgondnok, aki alkalmas arra, hogy az ingatlant a következő gazdasági évtől kezdve haszonbérbe vegye. A most ismertetett rendelkezések azt kívánják biztosítani, hogy a zsidóknak a rendelet hatálya alá eső esetekben a gazdasági életből való eltávolítása a termelés rendjét ne veszélyeztesse.
Adatszolgáltatásra kötelezik a zsidó iparosokat
A Budapesti Közlöny szombati számában jelent meg az iparügyi miniszter rendelete, egyes iparosok adatszolgáltatási kötelezettsége tárgyában. A rendelet szerint minden zsidó iparos, közkereseti, letéti és korlátolt felelősségű társaság az iparügyi miniszter ügyköre alá tartozó ipari üzemében (vállalatában, műhelyében), ha 1944. április 29. napján legfeljebb 50 alkalmazottat foglalkoztatott, köteles a rendelet hatályba lépésének napjától számított 8 nap alatt a budapesti Állami Munkaközvetítő Hivatalhoz (Budapest, VIII. József u. 13.) üzeméről (vállalatáról, műhelyéről), önmagáról, a tulajdonostársról és alkalmazottairól a rendelet mellékletében meghatározott mintának megfelelő bejelentést tenni. A bejelentést akkor is meg kell tenni, ha alkalmazott nincs.
Egyelőre céltalan a zsidó vagyonok kiigénylésének kérvényezése
Előzmény: rendelet zsidó földekről, 1942. (Forrás: Elfelejtett Soproniak)
…A zsidó vagyonok bejelentéséről és zár alá vételéről szóló, továbbá a zsidó kereskedők üzeméhez tartozó árukészletek és üzleti berendezések zár alá vételéről szóló rendelet megjelenése óta nemcsak a kereskedelem és közlekedésügyi minisztériumhoz, hanem a kereskedelmi és iparkamarához, a másod és elsőfokú iparhatóságokhoz, sőt más közigazgatási hatóságokhoz is tömegesen érkeznek zsidó üzletek átvételére, zsidó árukészletek és üzlethelyiségek kiutalására irányuló kérvények.
Illetékes helyről közlik, hogy a zsidó üzletekkel, árukészletekkel és üzlethelyiségekkel kapcsolatos kérdésekben intézkedések csak a bejelentési kötelezettség alá eső zsidó vagyon számbavétele után fog sor kerülni (sic!). Ennek időpontjáról az érdekelteket kellő időben tájékoztatni fogják. Így tehát ez idő szerint teljesen céltalan a hatóságokat ilyen irányú kérelmekkel ostromolni.”
Amint látható, a nácikat mindenben kiszolgáló Sztójay Döme-kormány ezekkel a rendelkezéseivel „szintet lépett.” Most már azokat a keresztényeket is fenyegette, sőt büntette, akik a gazdasági életben segítették zsidó polgártársaikat – „mellesleg” ők sem jártak anyagilag rosszul – egyrészről, így tervezték „elvágni” véglegesen a keresztény és a zsidó vállalkozók kapcsolatát, másrészről pedig azokat is fenyegette – kivételesen jogosan –, akik most vérszemet kapva megrohanták dögkeselyűként a hatóságokat, elkobzott zsidó vállalkozásokat remélve megkaparintani!…
Sztójay Döme Adolf Hitlernél (Forrás: Hírnavigátor)
Aki ezek után most azt hiszi, hogy ezzel vége a hónap utolsó napjaiban közölt, zsidó polgártársainkra vonatkozó, egyre keményebb, embertelenebb megszorító intézkedések ismertetésének, alaposan téved. Ezt a sajnálatos tényt a következő részek (!) világosan igazolni fogják majd. És akkor még nem is írtam azokról a diktátumokról, amelyek májusban-júniusban következtek…
A „Dunántúl” újságcikkei az Arcanum Digitális Tudománytárban találhatók.
Hozzászólások