Judit Hagner szobra
Szép és fájdalmas történet következik egy szobor születéséről – szép és fájdalmas, mint a születés maga.
Tombol a hóvihar a téli tajga felett. Az apró vasútállomás már majdnem elsüllyedt a hóban, a sötét szibériai éjszakában. Az egyetlen sápadt lámpa körül emberek álldogálnak. Egy a sorsuk. Várják a vonatot, amely talán soha nem érkezik meg. A sínek a ködös semmiből jönnek és futnak tovább a beláthatatlan sötétségbe.
Egy kis család szorosan összehúzódik. Az apa és anya között síró, álmos gyerekecske, védve a tomboló förgetegtől.
Vág a szél, mint a kés. A kegyetlen hideg lassanként összetereli a védtelen embereket. A melegen öltözött büszke paraszt közelebb lép a kis családhoz, hogy felfogja a szél erejét. A nagy ember árnyékában fagytól kínzott vékony fiatalember reszket. Kabátkáját és csomagocskáját szorítja a testéhez. Érzi, hogyan árad az emberi meleg a bundából, és óvatosan mindig közelebb és közelebb húzódik. Batyujával és széles testével kofaasszony takarja a fiúcskát mosolytalanul, hallgatagon. A fagyhalál, ez az ordas farkas már kerülgeti őket… Aki elalszik, elveszett… Már alszik az első, magába roskadva, mozdulatlanul, ő már nem utazik tovább, ha a reménytelen éjszakában a vonat mégis megérkezik. Ut
olsó melegét még a többieknek ajándékozza. Végső álmában égi trojkák csengettyűi csilingelnek. Ő már megérkezett.
Tombol a hóvihar, üvölt a gonosz szél. Hol vagytok ti tündöklő karácsonyok? Hol vagy karácsonyi angyal?
Ebben a pillanatban elcsendesedik a vihar. Hirtelen szárnyak érintik az elkínzott embereket…
Aztán fény és meleg vesz körül, és előttem áll az emberi összetartozás szobra, egy „katedrális” egyetlen bronzból öntve. Ki tudja, talán örökre?
*
Judit Hagner (Németország) műveiből novemberben nyílt kiállítás Wetzlarban. (Magyarországon legutóbb a pécsi Műhelygalériában lehetett találkozni alkotásaival, 2002 őszén. Judit Hagner szobrai közül néhány megtekinthető a Galériában.
Hozzászólások