Eszmélődések

Bartis Ferenc emlékére

I.
Tengered az alkony
átcsap szikláin a szél
halálunkból
inhalálunk

II.
Könnyű Neked –
mondanám Kinek?
Hegygerincen vándoroltass
(suhog-susog a csend)
szöget veret Isten
a Csomulungma tetejére
s ha lépek a kötélre
el ne szállj levegőtlen
bátorságában elmaradt
Esthajnalos

III.
fekete vér tébolytengere
fordul (tus!)
titkok tükrei mélyén
mosoly csörög

IV.
űzi űzi
kutyáit a Nap
harapgatják
Róka-ságomat

V.
Lelátni
rózsák gyökeréig
Olajágak krisztusreggele
(Nagycsütörtök éjszaka)

VI.
holnaputáni tegnapelőtt
holnapelőtti tegnap
Után:
Vegyétek le a követ
lángok nélküli lángok
a versek szemhéjáról

VII.
hangya cipel áruházat
bútornak erdőket
a városról innenről:
Fény

VIII.
kiemelem alapnak
kiszemelt hét-helyét

ergo sum
vis vitalis

2oo4. VII. 4 – VIII. 21.