5.
Van egy sofőr. Száguld. Civilben egy öreg faszi (már bocsánat), akár a szomszéd bácsi is lehetne, aki nyulakat tart, és akitől elkéri az ember a flexet. Miközben száguld át a városon a ráncajtós Ikarusszal, a Filmslágerek magyarul kazettát hallgatja oda-vissza. A minden eresztékében rázkódó, csörgő utastérben a menetszél süvít és a shoop-shoop ordít, óóóóó, szerelem ez! (Szulák Andrea), miközben odakint elmosódnak az utcák házai, egybefolynak a város sziluettjei. A menetidő relatív, egyre rövidül, már-már látótávolságra kerül a tíz perccel korábban indult másik járat is. A vad vágtában egyre csak szól a Kokomo, a Végtelen szerelem (Lui), a szép nyári nap, supápá, supápá, jeeee (Kiki, Zoltán Erika), Pretty Women (Jimmy), La bamba (Padödö), Rapülők (Rapülők). A szabadságtól megrészegült menetszélben lila, zöld, kék öltönyök és válltöméses blézerek suhognak, lobognak fényesen a sebességtől elmosódó kulisszák előtt. Az öreg csak nyomja neki, szilaj örömmel, negyedóra előnnyel érkezik a végállomásokra, ahol a fehér zoknis makkos cipők tétován topognak: hol vagyunk? Ennyi volt a vad rohanat? Ilyen gyorsan átszáguldottunk a kilencvenes éveken?
6.
Van egy sofőr. Száguld. Egyszerre három megyén át: Zala, Somogy, Baranya, de lehetne ez a három másik megye Pest, Fejér, Tolna is, lényegtelen. Egyébiránt késő este van, Bécsből jövünk éppen, de lehet, hogy Linzből, lényegtelen. Ami azonban nem lényegtelen: mihamarabb meg kell érkeznünk Pécsre (vagy Barcsra, lényegtelen), mert a sofőrnek lejár a munkaideje, és onnantól egy tapodtat se mehet tovább. Kátyús, toldott-foldott utakon repesztünk, bukdácsolunk, ringunk, rázkódunk, egymásra esünk, néha a súlytalanságban találjuk magunkat, ám ez a felettébb bizonytalan, kényelmetlen érzés egy-egy röpke pillanatig tart, utána visszazuhanunk az egyre keményebb ülésekbe.
Az utas ilyenkor azt gondolja, pontosan ilyen lehet egy postakocsiban utazni, Ausztrál expressz, Hatosfogat, mégis inkább, talán a hangulat miatt, az Aljas Nyolcas Tarantino-film vonatkozó jelenete játszódik le benne. A (cenzúrázva)anyád! Az anyád(cenzúrázva), ó hogy (cenzúrázva)meg! Hol a Lincoln-levél?! (cenzúrázva)!!! (cenzúrázva)off! Cenzúrázva, cenzúrázva. Büdös kutya…
Hiába, ilyen körülmények közt nem lehet decens szöveget írni.
7.
Van egy sofőr. Száguld. Pécs és Kaposvár között repeszt a hatvanhatos úton, végig a Mecsek-hegyháton. Egyébként késő este van és nyár. A volánsárga, laprugós Ikarus 266-os (falujáró) maga a pattogós puritánság. Jól eső, megnyugtató félhomályban lebegnek a rojtos függönyök, a menetszél belekap az utazó hajába, a nagy ringásba fiatal szerelmesek próbálnak csókolózni, ám rendre röhögésbe fullad minden ilyen kísérlet. Valahol hátul a „magasüléseken” gyerekek nevetnek csiklandósan. Valami csoda folytán sehol sincs felszálló, leszálló, az egész út egy vég nélküli vágtává, bizsergető hullámvasúttá változik az alvó falvakon keresztül. Dombok, kanyarok, titokzatos esti fények az ablakon túl. Az utazó az ilyen nyár esti utakon, mikor hajába kap a menetszél, nyikorognak a laprugók, verset írni szeretne, esetleg énekelni, táncolni, újra (vagy el)kezdeni valamit, békülni, lobogó szerelembe esni, rohanni a réten, ne adj Isten fát ültetni, egyet nem akar: megérkezni.
8.
Van egy sofőr. Száguld. Végig a városon. Vad rohanat, csikorgó kanyarok. stb. Idegesít.
Szóljon hozzá!