Sopánkodik az orvosom, hogy nem jól és nem hasznosakat eszem. Nocsak! Ez aztán az újdonság! Ha nem mondja, tutira bután halok meg. De mi lenne az, ami finom és hasznos egyszersmind, alaposan lestrapált szervezetemnek? Pár nap múlva ezt is megtudom. Privát üzenetben küldi a listát: külön a fehéret, külön a feketét. Aszongya, hogy üzleti felvágott helyett, finom, húscsíkos házi szalonnát fogyasszak, a hidrogénezett olajat, vajat, margarint váltsam disznózsírra, amit lehetőleg kerti paprikával és felkarikázott lila hagymával spékeljek (ha esetleg zsíros kenyérre lenne gusztusom), a cukrot, fehér kenyeret tegyem félre a kezem ügyéből, vagy inkább meg se vegyem, hogy ne kísértsenek. Gyümölcsökből csak a legsavanyúbbakat „részeltessem előnybe” (fel sem veti a kérdést, hogy beveszi-e őket a gyomrom), húsfélékből pedig inkább a körmösek, mint a szárnyasok, uszonyosok termékei jöhetnek szóba.
Nos, a hasznos útmutatás óta ki sem látszom a szalonnás tojásrántottából és a fokhagymában pácolt, zsírban puhított disznókarajokból, de –dicséretemre szolgáljon – cukor nélkül iszom a kávét. Summa summarum: jelenleg három (plusz)kilóm bánja az új fogyókúrát, de lelki egyensúlyom kifogástalan. Megnyugtat a tudat, hogy orvosi utasításra hízom.
Szóljon hozzá!