Magunkhoz mérten mérjük, mintha lenne,
évmilliárdokban visszaszámolunk,
Semmit vagy teremtőt véli az elme,
és éveinktől függ, hol is áll sorunk,
Sodrában ott úszik a világ szennye,
néha azt hisszük róla, hogy birtokunk.
Fenyít, jutalmaz, ahogy adja kedve,
egyszerre barátunk és a zsarnokunk.
Akit meghozott, el is viszi habja,
mélyén majd réteg rétegre szenderül:
alul ősi, felül fiatalabbja.
Mindegy, hogy végezte, szépen vagy ebül.
az Időtől céduláját megkapja,
és istene arca talán felderül.
Szóljon hozzá!