Kimagasló értékek Pécsett az utcán és a vásári ponyván

Pécsett nem csupán a múzeumok, könyvtárak őriznek értékeket. A figyelmes gyűjtő értékekre bukkanhat a majdnem kidobott könyvek árusánál a Hal téren. Itt minden könyvnek 450 forint az ára.

Böngészgetéseim során sok szép könyvet sikerült itt vennem. A Szent Péter esernyője is csak 300 forintba került. Nagy élmény volt, hogy csaknem 60 évnyi késéssel (némileg megkomolyodva és megokosodva) végre elolvashattam ezt a csodálatos kisregényt. Olvasás közben gyakran gondoltam arra, hogy miért nem magyarázták el nekem értelmesen a középiskolában, majd az egyetemen Mikszáth írásművészetének különös értékeit.  Így fordulhatott elő hogy, az egykori „kötelező olvasmány”-ról ugyan tudtam azt, ami a tankönyvben, jegyzetben olvasható volt, de ennél többet nem is kért tőlem a vizsgáztató. Rászoktunk arra (az állandó időhiányunkra is gondolva), hogy nem szánhatunk időt a szépirodalmi alkotások elmélyült olvasására. A hiányokat úgy igyekszem mostanában pótolni, hogy újra kézbe veszem a csak felületesen, részletekben ismert vagy még rosszabb esetben el sem olvasott műveket. Így a figyelmes olvasásaim során megcsodálhattam, a Kalevala, az Iliász, az Odüsszeia, az Antigone, az Isteni Színjáték, a Faust nyelvi szépségeit. E kései (megkésett) műélvezetem során még arra is gondoltam, hogy bizonyos művek mély megértése szinte lehetetlen fiatal korban az élettapasztalatok hiánya miatt. Például a Faustban a jó és rossz állandó és csaknem reménytelen küzdelmét igazán csak az foghatja fel, aki maga is megélt hasonló szituációkat élete során. Rájöttem arra, hogy a Pál utcai fiúk nem csak ifjúsági regény, hiszen minden korosztály számára van mondandója Molnár Ferencnek. Ráadásul a szerző a dramaturgiának is kiváló értője volt. Ezért nem volt nehéz színpadra adaptálni a Pál utcai fiúk történetét.

Sok értékes könyv kerül Pécsett a vásári árusok asztalára és a ponyvára. Földre dobott újságon láttam meg egy alkalommal a vásáron Kassák Lajos Egy ember élete című regényét. Elszomorodtam. Szabad verseit ismerve úgy véltem, jobb sorsa lenne érdemes a 20. század egyik legsokoldalúbb tehetsége és jelentős gondolkodója. Nagy élmény volt számomra az izgalmas meseszövésű és mélyen elemző regény megismerése. Kassák a kiváló elbeszélő (mesemondó) képes volt az események fölé emelkedve számot adni élete alakulásáról, valamint a 20. század művészeti mozgalmaink fejlődéséről. Ebből a regényből értettem meg igazán, hogy mi is a regényíró feladta. Korának történelmét értő író szellemi munkásként nem térhet ki az elől a feladat elől, hogy ábrázolni kell kora társadalmának ellentmondásait. A társadalmi viszonyok ismeretében Kassáknak csak József Attila és Illyés Gyula volt az igazi eszmetársa. Kassák munkásságáról 1956–1969 között a főiskolai és egyetemi előadásokon, szemináriumokon szó sem esett. Valószínű. hogy a „felsőbb hatalom” tiltotta ezt. Az író ugyanis már 1954-ben és 1955-ben is keményen bírálta az ország politikai vezetőinek munkáját. Arra hívta fel a figyelmet, hogy változtatás nélkül szinte „rohanunk a forradalomba”.  Ezért kizárták a Központ Bizottságból, és szinte megoldhatatlan élethelyzetbe sodorták. Azt nagyon sajnálom, hogy Kassák jelentőségét csak jókora késéssel, idős koromban ismerhettem meg. Jó, hogy rátaláltam a vásárban az említett regényére. Elhatároztam, hogy ha lesz erre időm, tanulmányozni fogom az író teljes életművét. Ideértve szépirodalmi alkotásain kívül rajzait, festményeit is! (Érdemes a vásárban bóklászni és keresgélni!)

Újabb leleményem Csokonai Vitéz Mihály négy színjátékának (a Méla Tempefői, Gerson, Cultura és a Karnyóné) fakszimile kiadása (MCMLVI-ban). Ezt a szép és szinte már nyelvemlék értékű munkát ugyancsak a „hintós” utcai árustól vettem. Eredeti ára 1956-ban 38,–Ft volt, majd antikváriumban 1280 forintért árusították. Nálam lesz végül a legjobb helyen. Máris megkezdtem az olvasását. Mivel Csokonai életművéből eddig jóformán csak a verseket ismertem, bizony hiányos volt a tájékozottságom. Most végre van lehetőségem arra, hogy megismerjem a 18. század egyik legjelentősebb írójának drámai műveit is. Csokonai prózai nyelve – szókincs tekintetében – rendkívül gazdag. Sok szállal kötődik korának népnyelvéhez és a nyelvújító mozgalom vívmányaihoz. Jól ismerte a hivatalos (latinos) nyelvhasználat hibáit, fogyatékosságait; és maga is törekedett arra, hogy a népnyelvi elemek irodalmi szintre emelésével gazdagítsa nyelvünket.  Drámáiban megfigyelhetjük, hogy kiválóan értett a figurák jellemábrázolásához. Különös érték, hogy fájdalmas-keserű humorral, de mégis vidáman szemlélte az élet groteszk helyzeteit, fonákságait. Nem könnyű olvasmány Csokonai prózája. A drámákban sok idegen szó (főleg latin és német szó) található, de bibliai és görög mitológiai nevek, utalások is vannak az egyes jelenetekben szép számmal. Ha egyes szavak jelentésének megértésében gondjaink lennének, segít a tájékozódásban Jakab László–Bölcskei András Csokonai-szókincstár I. című kitűnő könyve (Debrecen, 1993).

Miért íródott ez kis szösszenetem? Azért talán, hogy beismerjem mulasztásaimat, és másokat is ösztönözzek a szépirodalmi művek újra olvasására. Megéri!