Szelíd szabadság címmel nyílik Ruprech Judit fotókiállítása 2024. november 7-én 18.00 órai kezdettel a pécsi Reggeliben. A fotográfus magyarországi ökoközösségekben készített felvételei révén betekintést nyerhetünk az ott élők mindennapi életébe. A Pécsi Közösségi Alapítvány és a PTE BTK Humán Környezettudományi Kutatócsoport szervezésében megvalósuló tárlat megnyitóján az alkotóval Farkas Judit (PTE-BTK Néprajz-Kulturális Antropológia Tanszék) beszélget, aki 2008 óta foglalkozik ökofalvak kutatásával.
Az alkotó szavaival ajánljuk Olvasóink figyelmébe a kiállítást:
Egy radikális életmód kísérletet vizsgálva szeretnék korunk két égetően fontossá váló problémájáról – ember és természet törékeny viszonyáról és a közösségek fontosságáról gondolkodni. Ökoközösségeket elsősorban városokból kiköltöző értelmiségiek alakítanak. Életmódváltásukat elsősorban nem gazdasági érdekek motiválják, sokkal inkább a körülöttünk zajló negatív folyamatokra adott válaszreakció ez. Az egymástól elidegenedett, egészségtelenül túlfogyasztó, a környezetet és az emberi lelket egyaránt kizsigerelő világban ők összetartó közösségben képzelik el jövőjüket. Elvetik a fogyasztói társadalom felgyorsult időfelfogását, és azt a nézetet, miszerint a növekedés minden esetben fejlődést is jelent.
Kis léptékű, lassabb, önellátásra törekvő, hosszútávon fenntartható és közösségi alapú élet mellett kötelezik el magukat. A természetes folyamatok, körforgások részének tekintik magukat. Vegyszermentesen gazdálkodnak, természetbarát technológiákat alkalmaznak építészetükben és hulladékkezelésükben, és takarékoskodnak a természeti erőforrásokkal. Helyi növény és állatfajtákkal a tájba illeszkedő művelési módokat alkalmaznak, felelevenítik a kismesterségeket. Ismerik területeik adottságait – a fizikai környezetet és az ott élő emberek együttműködését, szükségleteit is. Tevékenységeikben több tíz évre terveznek előre.
A magyarországi ökofalvakban élők lélekszáma jelenleg néhány száz fő. Nem domináns része ez a magyar társadalomnak, bemutatásuk, azt gondolom, mégis fontos. Nehézségeik barométerei a vidék nehézségeinek (gazdasági források, helyben megélhetés) is. Emellett fontos megemlíteni az ökoközösségek proaktivitását: nem csak megfogalmazzák a társadalmi problémákat, hanem a gyakorlatban is képesek megvalósítani jobbító terveiket; kézzelfogható példákat kínálnak. Eredményeik hasznosak lehetnek a társadalom egésze számára is. A kiköltözők között van agrármérnök, ökológus, biológus, botanikus, informatikus, közgazdász, pszichológus, és több művészember is erősíti a közösségeket. Reflexivitásukkal, társadalomkritikájukkal, alternatív megoldásokra nyitott szemléletükkel képesek a folytonos megújulásra. Ezek a közösségek is folyamatosan változnak, a gyakorlat közben tanulják új életformájukat.
Vannak újonnan beköltözők és távozók is.
Ruprech Judit
1987-ben születtem Pécsett. Mindig szemlélődő alkat voltam, gyerekként szívesen támasztottam a korlátot negyedik emeleti erkélyünkön, hogy a lakótelepen jövő-menő emberek elképzelt diskurzusait narráljam, történeteket találjak ki róluk. A középiskola utolsó éveiben találtam meg a fényképezést mint kifejezési formát. Az egyetemen még nem ezt tanultam, 2011-ben történelem szakon diplomáztam. A hobbi fokozatosan vált a szenvedélyemmé, életformámmá, majd hivatássommá is: szabadúszó fotóriporter, dokumentarista fotográfus vagyok.
Bár főként autodidakta módon tanulok, idővel alkalmazott fotográfus és grafikus szakképesítést is szereztem. A dokumentarista fotográfia felé fordulásban a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémia Fotóriporter szakának (2016-2017) elvégzése erősített meg végérvényesen.
A kamerát olyan eszköznek tekintem, ami által „legálisan” keveredhetek nem várt szituációkba, jelen lehetek olyan helyzetekben, ahol nem volna keresnivalóm. Találkozhatok olyan emberekkel, akikkel egyébként nem kereszteznénk egymás útját. Történetmeséléssel dolgozom a számomra fontos ügyek kihangosításán. Hatásvadász képek üldözése helyett olykor szívesen nyúlok mindennapi témákhoz. Hosszú távú projektjeimben gyakran foglalkozom a közösségek dinamikájával; antropológusi hozzáállással igyekszem közelíteni fotóalanyaimhoz. Megoldásközpontú fókusszal dolgozom: a negatív tendenciák bemutatásán túl inspirál, ha előremutató kezdeményezéseket, jobbító szándékú erőfeszítéseket ismertethetek meg a nézőkkel-olvasókkal.
Szóljon hozzá!