Itt az idő, hogy egyre jobban elmerüljünk a pokol sötét bugyraiban Pécsett is 1944-ből. Természetesen nem magunk határoztunk így, hanem a történelem. Ebben a részben elsőként egy központi rendelkezést ismertetek, amelyet a május 10.-i, szerdai számban közöltek, ismét a Magyar Távirati Iroda (MTI) nyomán, „Újabb intézkedés a távollévő zsidók vagyonának kezeléséről” címmel, a szokásos előző napi keltezéssel.
(Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)
„A belügyminiszter a távollévő zsidók vagyonának kezelése ügyében az árvaszékekhez intézett körrendeletét újabb rendelettel egészítette ki. Eszerint a községi elöljáróság haladéktalanul köteles az árvaszék tudomására hozni azoknak a zsidóknak személyi adatait, akiknek tartózkodási helye ismeretlen, vagy a hazajövetelükben és vagyonuk kezelésében gátolva vannak, ha a távollét, illetve gátoltság kezdete óta egy év el nem telt, s ha a távollévő zsidó megbízottat nem rendelt, vagy ha a megbízott a vagyonkezelésben akadályozva van. Az árvaszék a távollevőket késedelem nélkül tartozik gondnokság alá helyezni, s részükre gondnokot rendelni.
Egy-egy község területén az árvaszék több zsidó egyén részére gondnokul ugyanazt a személyt, esetleg a közgyámot rendelheti ki. Olyan személyt kell kirendelni gondnokul, aki e tisztnek betöltésére és a zsidók vagyonának bejelentésére alkalmas.”
Az előbbi idézetről könnyen gondolhatnánk, hogy kevésbé személyes vonatkozású, mert akkor ismeretlen tartózkodású személyeket érintett. De ha a rendelet mögé nézünk, ismét azzal szembesülünk: egy élet munkájának eredményét vették el egy tollvonással azoktól, akikre ez vonatkozott…
(Forrás: Múlt-Kor)
Ha pedig most a „pécsi fekete történések” nyomába szegődöm, ismét a május 10.-i számban lévő, eddig még nem közölt két cikket kell idéznem. Az első fontos a pécsi zsidóság 1944-es megpróbáltatásainak történetében, mert a MÁV Bérház központú gettó rendjét szabályozta. A címet közlöm elsőként: „A rendőrkapitányság vezetőjének rendelete a pécsi gettóról,” az alcím pedig: „A zárt zsidónegyed lakói engedély nélkül nem távozhatnak el, de a keresztények is csak engedéllyel léphetnek be a gettóba.” Beszédes közcímek is vannak a cikken belül: „A zsidók egyéni felszerelése nem lehet több 50 kilónál,” illetve később: „A gettó rendjéért maguk a zsidók felelősek.”
„Dr. Borbola Jenő főkapitányhelyettes, a pécsi államrendőrség vezetője az alábbi rendeletet adta ki: ’Az 1610-1944. M. E. számú rendelet alapján Pécs polgármestere 40280-1944 K. számú véghatározatával elrendelte, hogy a zsidók a városnak a báró Bánffy Dezső utcának az Ispitaalja utcától a Vas Gereben utcáig terjedő északi szakasza, az Ispitaalja utcának a báró Bánffy Dezső és a Kassa utca közötti nyugati szakasza, és a Vas Gereben utcának a Kassa utca és a báró Bánffy Dezső utca között lévő keleti szakasza, ebbe a zárt kerületbe tartoznak még a fenti szakaszon kívül a Tompa Mihály utcának, Szilágyi Dezső utcának és a Hettyei Sámuel utcának a Kassa és a báró Bánffy Dezső utca között levő szakaszai, és így ezen utcák által határolt részbe kötelesek beköltözni.
Ezért elrendelte azt is, hogy ezen megjelölt területről az ott lakó keresztény családok kiköltözzenek, akiket megfelelő lakással a zsidóktól felszabadult lakásokból a város más részein elégítik ki. A fentebb meghatározott területen 1944. május 17-től kezdve más, mint zsidó nem lakhat. A meghatározott területen belül, amely kerítéssel is körül lesz véve, élhetik a zsidók a maguk egyéni életüket, s rendezkedhetnek be úgy, hogy magukat önellátóan fenntarthassák. A zsidók régi lakásukból új lakásukba, tekintettel, hogy egy szobában 4-5-nek kell elhelyezkedni, azokat a tárgyaikat vihetik magukkal, amelyek a mindennapi élet folytatásához elengedhetetlenül szükségesek.
Tehát a többi felszerelési tárgyaikat, értékeiket ékszereiket, szőnyegeiket, egyelőre a város hatósága által megjelölt helyen helyezik el, hol azok lepecsételve őriztetnek. Az átköltözés után a zsidók holmijai a város hatósága által leltárba vétetnek. Nyomatékosan figyelmeztetem a zsidókat, hogy semmi értéket a megengedetteken felül magukkal be ne vigyenek, mert a beköltözésüket ellenőriztetni fogom, s a tilalom megszegőivel szemben a legszigorúbb eljárást indítom meg.
A zsidók egyéni felszerelése nem lehet több 50 kilónál.
A magukkal bevihető mennyiség az egyéni felszereléseknél semmi esetre sem haladja meg személyenként az 50 kg. súlyt, amibe az ágyfelszerelés, asztal, személyenként a szék súlya nincs benne. Nem számítanak be az egyéni felszerelésbe a birtokukban lévő megengedett élelmi cikkek, tüzelőanyag és főzőfelszerelések, amelyeket bevihetik magukkal, kötelesek azonban a zsidó tanács által kijelölt központi helyen tárolni. Azok a zsidó kisiparosok, akik a zsidók önellátását iparuk folytatásával biztosítják, ipari felszerelésüket is magukkal vihetik. (Erőforrású gépek kivételével.)
Minden zsidónak, ki a sárga csillag viselésére kötelezve van, feltétlenül be kell menni a részükre kijelölt helyre. A keresztény, de zsidó fajú egyének a telepen belül külön helyezendők el, de helyzetük nem lehet rosszabb, mint a többi zsidónak. A kivételezett zsidók a családjukkal együtt maradhatnak, és nincsenek kényszerítve az elkülönített helyen való lakásra. Azok a zsidó orvosok és gyógyszerészek, akik hatósági munkaszolgálatra, vagy légi orvosi teendők ellátására vannak igénybe véve, egyelőre nem kötelesek az elkülönített helyre beköltözni, családtagjaikkal együtt maradhatnak.
Családtagnak azok a lemenők és felmenők számítanak, kik már régebben is az illető orvossal vagy gyógyszerésszel együtt laktak. A zsidó központi tanács az elkülönített helyen lakó zsidók egészségügyének ellátására öt olyan orvost tartozik kijelölni, kik képesítésüknek megfelelően alkalmasak a zsidók mindenféle egészségügyét ellátni. Ezek a zsidó orvosok betegek gyógyítására a városba nem mehetnek, de gyógykezelés céljából a városból sem mehet hozzájuk senki. A zsidók részére kijelölt terület zárt, annak a területéről a zsidók engedély nélkül nem távozhatnak el, sem pedig oda a városból engedély nélkül senki be nem mehet, kivéve a hatósági személyek.
A gettó rendjéért maguk a zsidók felelősek.
A zárt területről csak azok a zsidók mehetnek ki, kik csoportosan munkára vannak kirendelve, s azok, kik hatósági intézkedésre, vagy hadiüzemekben való szolgálatuk ellátására kell, hogy a területet elhagyják. A zárt területen a rend fenntartásáért maguk a zsidók felelősek. A rend fenntartására kötelesek a zsidók rendfenntartó szervet létesíteni, kik megkülönböztető jelvényt viselnek, és szolgálatukat bottal látják el. Ennek a szervnek kötelessége a belső rend és biztonság fenntartásán kívül az is, hogy a zárt területről senki engedély nélkül ki ne menjen, s oda engedély nélkül senki be ne mehessen.
(Forrás: Otthonunk Ispitaalja)
A rend fenntartásával megbízottak kötelesek szolgálatukat a legpontosabban ellátni. A legkisebb szabálytalanságot is a legszigorúbban fogom megtorolni. A rendfenntartó szerv támogatására a vasúti állomás őrségét jelölöm ki, amely őrséget abból a célból egy altiszttel és 16 fővel megerősítem. A zsidók kérelmeinek az intézésével dr. Németh László magyar királyi rendőrfogalmazót bízom meg, kihez a kérelmet csak a zsidó központi tanács tagja terjesztheti elő. Zsidó központi tanács három tagjának, kik közül az egyik kikeresztelkedett legyen, kiknek nevét előzőleg be kell jelenteni, szabad mozgást biztosítok, kiket e célból állandó jellegű bizonyítvánnyal látok el.
A zsidók minden ügyüket, beleértve a bevásárlásukat is, kizárólag csak a zsidó központi tanács útján intézhetik, kivéve azokat, ami személyes megjelenéshez van kötve. Rendeletem maradéktalan betartásáért elsősorban a zsidó központi tanács tagjait teszem felelőssé, de a kiadott rendeletek be nem tartásáért minden egyes személy ellen a legszigorúbb megtorlást fogom alkalmazni.”
Megjegyzendő, hogy a zsidó tanács fölállításának gyakorlata német mintára történt meg nálunk is, részletesen a fővárosi gyakorlatot ismerjük. Legújabb kutatásait ebben a témában dr. Veszprémy László Bernát művében tárta az érdeklődő közvélemény elé…
Ha dr. Borbola Jenő személyét értékeljük, mindent lehet rá mondani, csak azt nem, hogy a zsidóság nagy barátja lett volna – hogy finoman fogalmazzak. Itt kell rátérnem az akkori hatósági vezető felelősségére: igenis számít az emberség egy ilyen fontos helyi vezetőnél, ilyen sorsdöntő történelmi pillanatban különösen, és ez a személy itt elégtelenre vizsgázott ebből…
Erre „rátett még egy lapáttal” a szerkesztőség is, amikor közvetlenül alatta egy „anyagi irigységű,” hosszú címet adott a cikknek: „A pécsi zsidók 36 mázsa sertészsírt, 2 mázsa libazsírt, és 60 kg. füstölt húst szolgáltattak be” – ugye, érti a kedves mai olvasó, hogy miért írtam ezt? …
„A városi közigazgatási bizottság mai ülésén részletes jelentés került a város közellátásáról is. A jelentés megemlíti, hogy a lakosság céljaira korábban kiutalt 73 mázsa rizs a napokban megérkezett, és szétosztása rövidesen megtörténik. A közellátási miniszter rendelkezése alapján a zsidóknak tekintendő személyek élelmiszerjegyeit külön a zsidók számára nyomtatott új jeggyel cserélték ki.
Ennek során 935 család, 2.543 tagjának, ezen felül 350 egyedül álló személynek, összesen tehát 2.893 zsidónak a jegyeit cserélték át. Az önellátott zsidó háztartások zsírbeszolgáltatásával kapcsolatban a zsidók összesen 360 sertészsírt, 2 g libazsírt és 60 kg. füstölt szalonnát és füstölt húst szolgáltattak be. Április hónapban végleges letelepedési szándékkal 454 személy érkezett Pécsre.
Az elköltözötteknek, illetve élelmiszer kijelentőt kérőknek száma 605 volt. A terrorbombázások megkezdése óta főként Budapest kiürítésével kapcsolatosan 187 önként kiköltözött személy érkezett Pécsre.”
Nem mellékesen jegyzem meg: ebből is látható, hogy van jelentősége történeti szempontból az újságoknak, már csak azért is, mert ebből érzékelhető az akkori városi helyzetkép ebben a tragikus történelmi időben, ráadásul nem kevés adatot is megtudtunk az akkori leírásokból…
A „Dunántúl” újságcikkei az Arcanum Digitális Tudománytárban találhatók.
Szóljon hozzá!