Tegnap valaki, egy nagyon kedves
férfi azt mondta nekem: kortalan
vagyok. Lélekben fiatal. Tekintve,
hogy ő volt az utolsó férfi ebben
a földi életemben, akibe egykor
beleszerettem, ennek a kedves
mondatnak különleges jelentősége
van. A szerelembe esés idején még
nem tudtam, mekkora szakadék
van köztünk években, áthidalhatatlan
korkülönbség. Előbb a lelkeink látták
egymást, és mint tudjuk, a lélek
kortalan. A test csapdájába zárva
sem öregszik, míg a test lassan az
enyészeté lesz. Azóta hosszú évek
teltek el egyedüllétben, már rég
elkerül, messze jár tőlem a fenséges
szerelem. De a szeretet, a barátság
megmaradt köztünk, „szavaid selyme
szíven simogat, mint márciusi szél a sírokat.”
2024 08 29
(Az idézet Juhász Gyula Szerelem? című verséből származik.)
Szóljon hozzá!