Mi legyen a neve?
Keresztneveink használatában vannak nemzeti, kisebb közösségek szerinti és családi hagyományaink. A magyar keresztnévkincs kialakulásának története több fontos munkában tanulmányozható (Bárczi G. – Benkő L. – Berrár J. 1980. 378–384. – Fercsik E. – Raátz J. 2009. 7–23. – Anyanyelvi őrjárat 1971. 145–149. – Magy. Népr. Lex. 1980. 3: 160–161. – Király L. 2004. 610–617. – Hajdú M. 1994. és Uő. 2003). Bizonyos különbségek és azonosságok figyelhetők meg az egyes tájegységek, régiók keresztnévhasználatában. Régóta tudjuk például, hogy az erdélyi és moldvai magyarok közösségeiben gyakoriak voltak a bibliai eredetű nevek keresztnévi szerepben még a 20. században is. Ezek: Ábel, Ráfael, Áron, Benjámin, Dániel, Éva, Eszter, Judit. – Baranyában még a közelmúltban is „divat” volt, hogy az újszülött fiú az apja, a leány az anya nevét kapta. Ritkábban az is előfordult, hogy az unokának a nagyszülő vagy a keresztszülő keresztnevét adták. E névadásban vélhetően azt a természetes vágyat fejezték ki, hogy az utód nevében is vigye tovább a szülők, nagyszülők emlékét. – A régi névadási szokások közé tartozott a vallásokhoz, naptárakhoz való igazodás. A szülők több helyütt (vallásuk szerint) valamelyik védőszent nevét választották gyermekük nevéül. Az 1900-as évek elején a torokgyík (diftéria) gyógyíthatatlan betegségnek számított. A hiedelem szerint a baj esetén Szent Annához imádkoztak, hogy vegye le a lázat (Szent Anna tüzét) a kisbabáról. A járvány elmúlása után a Hegyháton sok kislány kapta az Anna nevet. – Hagyomány volt Alsómocsoládon korábban, hogy nem lehetett női név a Juci (Judit), Manci, Sári, mert ezek lónévként voltak használatosak. A kutyák sem kaptak itt személynévként használt neveket. Lőrincze Lajos jegyezte fel egy palócföldi gyűjtése során ezt a kis történetet: – Juliska, Te szeretnéd-e ha Gizike lenne a neved? – Szó se lehet róla, mert nálunk kecske neve a Gizike! – Természetesen napjainkban is keletkeznek új névadó szokások, hagyományok. Pécsett terjed az a felfogás, hogy az újszülöttnek olyan nevet kell választani, amely nem becézhető. Azért vitatható ez a szemlélet, mert a becéző nevek személyesebb, bensőségesebb kapcsolatra utaló megszólítások, a kedveskedés kifejezésének nyelvi eszközei. Nyelvünkben legalább ezeréves története van a becézésnek. A magyar becéző nevek rendszere rendkívül gazdag. Íme, néhány adat ennek illusztrálására: a Mária névnek 42, az Ilonának 40 becéző alakja van. A férfi nevek között a Ferencnek van legtöbb becézője 64 adattal, és a Józsefhez 36 becéző alak tartozik. Érdekes, hogy ritkán előforduló neveknek (Botondnak, Kevinnek, Richárdnak) csak néhány becézője van. (Ezek az adatok Fercsik Erzsébet – Raátz Judit, könyvéből valók!) Nagy kárnak tartom, ha a túl szigorú szülő lemond gyermekének becézéséről. Ez a felfogás számomra elfogadhatatlan. Talán azért is, mert a sznobság, úrhatnámság megnyilvánulásának tartom. (L. bővebben: Pesti J. 2009. 510–515). – Vannak viszont olyan családok is, ahol az oldottabb légkörben a keresztnév becéző alakjai mellett még sokféle szellemes névhelyettesítővel szólítják meg a gyermekeket. Effélékkel: Picuska, Picurka, Picuskám, Drágám, Aranyom, Kutyuskám, Kis kutyám, Cicuskám, Kis cicám, Cicám, Csillagom, Gyöngyöm, Gyöngyike, Tündikém, Gyöngvirágom stb. – A névadásban szerepük lehet a példaképeknek, az ismert, népszerű személyeknek. Irodalmi, művészeti alkotások is ötletet adhatnak a szépen hangzó keresztnév megválasztásához. Ilyen nevek: Laura, Violetta, Tünde, Lilla, Júlia.
(Forrás: moly.hu)
Kunszery Gyula kutatásai alapján tudjuk, hogy minden személynévnek sajátos ritmusa van (Kunszery Gy.1968. 355–359). A személynév – a családnév és a keresztnév kapcsolata – ritmizálható a magyaros (ütemhangsúlyos verselés) és az időmértékes verselés szabályai szerint is. Például: József Attila neve a magyar hangsúlyozás szerint: 2 ütemű 5 szótagos „miniversnek” tekinthető, és a hosszú–rövid szótagok alapján akár így is skandálhatjuk: tá-ti-ti-tá-ti; azaz korijambus van a névben. A névalak (vagy annak része) kiad bizonyos ritmust. Példáinkban a név egy része illik csak bele a megadott ritmusképletbe. A korijambushoz tartozó nevek: Kosztolányi Dezső, Jókai Anna, Nagy Tihamér, Vajda Lajos, Váci Mihály, Bécsy Tamás, Pesti Balázs. – Jambikus ritmusú nevek (ti-tá ritmussal) Sovány Tamás, Határ Dezső, Király Előd, Kovács Iván. – Trocheus a versláb (tá-ti ritmussal) ezekben a nevekben: Szécsi Margit, Szászi Károly, Sára Sándor, Gergely Ágnes, Varga Gábor. – Daktilus ritmusa (tá-ti-ti) hallható ezekben a nevekben: Bátori Gábor, Heltai Gáspár, Lendvai Endre, Lesznai Anna, Sarkadi Imre, Tolnai Gábor, Gesztesi Imola, Sárközi Elemér, Bányai Júlia, Hámori Gábor, Váradi Szabolcs, Zágoni Attila. – Az anapesztus a daktilus fordítottja (ti-ti-tá) Török Endre, Török Gábor, Veres Péter, Arató Károly. – Az azonos szótaghosszúság (ti-ti-ti) ellenére érdekesek a pirrichiusokból (is) álló nevek: Bodonyi Béla, Futaki Hajna, Kerekes Gábor, Kocsis Etele, Nyilasi Péter, Kicsi Tivadar, Mezei Zsuzsanna, Magyari Lajos, Jurisics Miklós. – Az spondeusok (tá-tá) a nyugalom, az ünnepélyesség hangulatát erősítik ezekben a nevekben: Bertók László, Gáspár Ádám, Zákány Antal, Markó Károly, Szántó Piroska, Pandur József, Végh Ádám. – Valószínű, hogy nyelvünkben nincsenek ritmustalan nevek. A rövid neveket (Nagy Pál, Gál Pál, Nagy András, Vér Ida) talán erőteljesebb hangsúllyal és élénkebb hanglejtéssel ejtjük.
Ha csak futólagosan tekintjük át a Hegyhát és a Völgység földtulajdonosainak listáját, akkor is megállapíthatjuk, hogy Észak-Baranyában állandó rendszere volt a keresztnevek használatának a 19. és a 20. században. Szinte máig ezek a keresztnevek a legnépszerűbbek vidékünkön: József, János, Péter, István, György, András, László, Mihály, Mátyás, Pál, Gergely, Ignác, Antal, Ferenc, Tamás (Füzes M. é. n. 145–154.) – Napjainkban a női keresztnevek már változatosabbak a Hegyháton és a Völgységben is. Ezek: Kitti, Nikolett, Zsanett, Bettina, Kinga, Tímea stb.
A keresztnevek korszakok szerint előfordulásairól, történetéről és a ragadványnevek kialakulásáról sok fontos dolgozat született Pécsett főiskolai és egyetemi hallgatók munkájaként, de összefoglaló tanulmány – tudomásom szerint – régiónkban még nem készült erről a fontos témáról.
A keresztnévadásnak nyelvszociológiai vonatkozásai is vannak. Tudunk arról, hogy több faluban régen az értelmiségiek (pap, tanító, jegyző) keresztneve mintának számított. Újdonságot jelentett Kárászon az 1900-as évek elején, hogy a plébános választott keresztnevet az újszülöttnek; mégpedig úgy, hogy a születésnapjához közel álló naptári névről kapta a nevét a gyermek.
Napjainkban talán az számít különlegesnek, hogy bizonyos szegényebb népcsoportokban egészen modern neveket kapnak az újszülöttek. Lehetséges, hogy a szülők így fejezik ki vágyukat arra, hogy szeretnének kiemelkedni a nem túl rózsás helyzetükből.
Az itt említett néhány megjegyzés alapján megállapíthatjuk, hogy a névadás vizsgálata sok tanulsággal járhat. Nem csupán nyelvészeti-néprajzi feladat, hogy feltárjuk korunk személynévhasználatának nyelvi, néprajzi, helytörténeti, nyelvszociológiai hátterét.
Irodalom
Bárczi Géza – Benkő Loránd – Berrár Jolán: A személynevek.
In: A magyar nyelv története. Szerk.: Benkő Lorád. Budapest, 1980.
Fercsik E. – Raátz J. 2009 – Fercsik Erzsébet – Raátz Judit: Keresztnevek enciklopédiája. Budapest. 2009.
Füzes M. é. n. = Füzes Miklós: Magyaregregy (Falumonográfia), Budapest, 1996?
Grétsy L. 1970 = Grétsy László: Az utónévválasztás szempontjai.
In: Anyanyelvi őrjárat. Szerk.: Ferenczy Géza. Budapest, 1970.
Hajdú M. 1994 = Hajdú Mihály: Magyar tulajdonnevek. Budapest, 1994.
Hajdú M. 2003 = Hajdú Mihály: Általános és magyar névtan. Személynevek. Budapest, 2003.
Király L 2004 = Király Lajos: A személynevek.
In: A magyar nyelv könyve. Főszerk.: A. Jászó Anna. Budapest, 2004.
Kunszery Gy. 1969 = Kunszery Gyula: A névadás nyelvesztétikai szempontjai.
In: A II. Magyar Névtani Konferencia előadásai. Szerk.: Kázmér Miklós. Budapest, 1969.
Ladó J. 1971 = Ladó János: Magyar utónévkönyv. Budapest, 1971.
Magy. Népr. Lex. 1980 = A keresztnévadás. (Németh Imre – Tárkány Szücs Ernő szócikke)
In: Magyar Néprajzi Lexikon. Főszerk.: Ortutay Gyula. Budapest, 1980.
Pesti J. 2019 = Pesti János: Újabb jelenségek a családok személynév-használatában.
Magyar Nyelv, 2019/4. 510–511.
Szóljon hozzá!