A pécsi-baranyai zsidóság kálváriája 1944 tavaszán-nyarán a „Dunántúl” híradásai nyomán (21.)

Az első idézet a lap május 6.-i számából való, és azt tükrözi, hogy az akkori pécsiek életébe hogyan avatkozott be közvetlenül a világháború. „Pécs város polgármesterétől 31.879/1-1944. C. szám. Hirdetmény az 1909-1914. évi születésű hadkötelesek sorozásáról. Értesítem az érdekelteket, hogy Pécs Városi Sorozó Bizottság az 1909-1914. évi születésű hadkötelesek fősorozását Pécsett folyó évi május hó 26, 27, 30, 31. továbbá június hó 1, 2, 3. napjain, naponta reggel 8 órai kezdettel a Rákóczi út 24. szám alatt lévő Levente Otthon helyiségeiben tartja meg.

Az állításköteleseket ezekre a sorozási napokra, egyenként, idéző levéllel hívtam be. A sorozás alkalmával sorra kerülnek: a.) Azok az 1909-1914. évi születésű hadkötelesek, akik az úgynevezett trianoni ország területén 1938. évi december hó 31-ig megtartott toborzásokon ’alkalmatlan’ osztályozást nyertek, vagy bármely más okból nem avattattak fel, és ennek következtében semmiféle katonai szolgálatot nem teljesítettek.

b.) Azok, akik az 1938. évi december hó 31-e előtt megtartott toborzásokon felavattattak ugyan, s be is vonultak, de a bevonulásukat követőleg 1940. évi december 31. előtt elháríthatatlan szolgálat képtelenség miatt, két havi szolgálat teljesítése előtt felülvizsgálat útján el lettek bocsátva, illetve a nem tényleges viszonyba helyezve, és mint ilyenek, az új rendszerű szürke igazolványi lappal ellátva nincsenek.

A fenti a.) pont alá tartoznak mind azok, akik a régi rendszer szerinti toborzásokon segédszolgálatra alkalmasnak osztályozottak, de felavatva nem lettek, ’Fegyver nélküli szolgálatra alkalmatlannak’ osztályoztattak. Felhívom mindazokat, akik az 1939. Ir. c. 42.45. 5-ai értelmében a papok és papjelöltek, öröklött mezei gazdaságok birtokosai, a családfenntartók (szüleiket, nagyszüleiket, testvéreiket, házastársukat, és azoknak szüleit eltartók), és a több katonát adó családok részére biztosított szolgálati kedvezményre igény tartanak, hogy kérvényeiket, az igazoló okmányok csatolása mellett hozzám, még a sorozás megkezdése előtt nyújtsák be.

Ugyancsak felhívom azokat a sorozásra kerülő ifjakat, akik a tartalékos tiszti kiképzésre jelentkezni kívánnak, hogy kérvényüket igazoló okmányaik csatolása mellett, még a sorozás megkezdése előtt terjesszék be. Az említett katonai szolgálati kedvezményekkel, valamint a tartalékos tiszti kiképzésre való jelentkezéssel kapcsolatos tudnivalókra nézve, naponta délelőtt 11 órától d. u. 1 óráig a Városháza II. em. 67. számú szobájában adnak felvilágosítást.

A családfenntartói kedvezmény szempontjából tekintetbe jövő férfi hozzátartozók orvosi vizsgálata a folyó évi június 3-i sorozás alkalmával történik. Aki a kibocsátott idézésre az előírt időben nem jelenik meg, az az 1939. 11. törvénycikk 177. §-a értelmében kihágást követ el, amiért az eljáró bíróság két hónapig terjedő elzárással fogja büntetni.

Az állításkötelezettség teljesítésének elmulasztását, a kedvezményi kérvények benyújtására előírt határidő be nem tartását, és általában a hivatkozott törvényből folyó kötelezettségek elmulasztását a szükséges tudnivalók vagy a törvények nem ismerése nem mentheti. Pécs, 1944. május hó 4. dr. Esztergár Lajos s. k. polgármester.”

Ugyancsak a május 6.-i szám színházi rovatában közölték: „Szombaton a bombakárosultak javára díszelőadást rendez a színház,” ahol a fővédnökséget Virág Ferenc megyéspüspök, dr. Nikolits Mihály főispán és dr. Esztergár Lajos polgármester vállalták.

Mellette a sportrovat újságcikkének címe pedig a következő volt: „Nagy az érdeklődés a szombat délután 3 órakor kezdődő Levente-Honvéd (foci)meccs iránt.” Ezt a Tüzér utcai sportpályán zajló eseményt is a bombakárosultak javára rendezték, emellett még rendszeresen megjelentek azok a cikkek is, amelyekben azt írták meg, hogy a városi adakozás keretében éppen hány pengő gyűlt össze a javukra.

Rátérve a pécsi-baranyai – sőt tolnai – zsidóságot sújtó további rendelkezésekre, egy fontos foglalkozási ágat kell kiemelnünk. Az, hogy különös gondot fordítottak az ügyvédekre, kitetszik abból a május 11.-i közlésből, amely „Kijelölték a pécsi és baranyai zsidó ügyvédek irodagondnokait” címmel, és „Pécsett 46, a vármegyében 9 és Tolnában 26 zsidó ügyvédet és 11 ügyvédjelöltet törölt a Pécsi Ügyvédi Kamara” alcímmel jelent meg – a „szokásos” előző napi keltezéssel.

„– A zsidó törvények értelmében a Pécsi Ügyvédi Kamara is törölte lajstromából a sárga csillag viselésére kötelezett zsidó tagokat. A pécsi kamara területén 81 zsidó ügyvéd és 11 ügyvédjelölt működött. Ezek között Pécsre 46, Baranyára 9, és Tolna megyére 26 ügyvéd jutott. A kamara már ki is jelölte az illetők irodagondnokait. A zsidó ügyvédek és azok keresztény irodagondnokait azzal a hozzáadással közöljük, hogy a zárójelben lévő név a keresztény irodagondnokot jelzi…”

Hosszú, akkurátusan összeállított névsor következik ezután. A legtöbb név természetesen Pécsett található. Baranyából (közlési sorrendben) Mohács, Pécsvárad, Sásd, Siklós szerepel a cikkben. Tolnából Szekszárddal kezdik a sort, majd utána Bátaszék, Bonyhád, Dombóvár, Dunaföldvár, Simontornya, Paks, Tamási következik – szigorú abc-sorrendben, mind a neveket, mind a településeket illetően.

Még ugyanebben a számban közölték a most itt ismertetett írást, a következő címmel és tartalommal.

„272 pécsi keresztény család kényszerült a gettó felállításával kimozdulni megszokott otthonából. Ez a 272 keresztény család a felszabaduló zsidó lakásokba költözik. A kényszerköltözés érthető okokból nem talált lelkesedésre, senki sem szereti, ha kényelmében, otthonában megzavarják. Ezt a hatóság is tudja, és a legnagyobb megértéssel van azok iránt, akik megszokott lakásukat elhagyni kénytelenek.

De a szükség törvényt bont. Bármilyen szívesen is, keresztény magyarjaninknak is meg kell hozni az áldozatot. Olyan időket élünk, amikor az áldozathozatalban mindenki sorra kerül. Ezért ne zúgolódjunk, ne panaszkodjunk. Mérsékeljük igényeinket, és alkalmazkodjunk az adott helyzethez. Lesznek, akik erre azt mondják, könnyen beszélnek azok, akiket nem érintett a rendelkezés. Ne higgyék!

Mindenki a legnagyobb megértéssel viseltetik a keresztény kényszerköltözködők iránt, annyival is inkább, mert az elkülönített zsidóság érdekében kénytelenek ezt az áldozatot meghozni. De vigasztalódjanak azzal, hogy mindenük megmaradt, költözködési költségeiket a hatóság fedezi, csupán kényelmükben bolygatták meg őket. De vigasztalja őket az a tudat is, hogy az, aki elhagyta családi házát, vissza fog térhetni oda, mert a végleges megoldás ezt lehetővé fogja tenni számukra.

Gondoljunk azokra a kibombázott magyar testvéreinkre, akik nemcsak otthonukat, de minden értéküket elvesztették, s mégsem csüggednek, hanem felemelt fejjel újrakezdik az otthon felépítését. Vegyünk tőlük példát, az ő áldozatosságuk és hazafiságuk vezessen, amikor ezt az áldozatot a nemzet érdekében meghozzák. Akinek két szobája volt, most ne akarjon négyet, elégedjék meg azzal, amelyhez most hozzájuthat.

Legyen belátó, és gondoljon arra is, hogy milyen emberfeletti munkát jelent ennek a költözködésnek a lebonyolítása. Ne ostromolja panaszaival és kéréseivel a hatóságot. A lakás kiutalást nem egy ember végzi, hanem egy három tagú bizottság, amely minden szempontot figyelembe vesz, és igyekszik az adott lehetőségekhez képest az érdekeltek javára a legjobban megoldani. Ezért lemondás és türelem, amely meghozza a kielégítő eredményt.”

Fölidézem még egyszer ennek az „eszmefuttatásnak” a legvésztjóslóbb mondatát: „…De vigasztalja őket az a tudat is, hogy az, aki elhagyta családi házát, vissza fog térhetni oda, mert a végleges megoldás ezt lehetővé fogja tenni számukra…” Jól olvasták a mai olvasók, a „végső megoldásról” volt szó, amely Endlösung volt németül, és nálunk Adolf Eichmann nevéhez, és egy, a cikk után nemsokára beinduló tömeggyilkos gépezethez kötődik…

A „Dunántúl” újságcikkei az Arcanum Digitális Tudománytárban találhatók.